Újra indítjuk egyik legsikeresebb, gyakorlatorientált képzésünket

Családközpontú kora gyermekkori intervenció esetkezelési technikái

2021. szeptemberében – a járványhelyzetre való tekintettel tartott hosszú szünet után – végre újra indítjuk gyakorlatorientált,  személyes részvételt követelő legújabb képzésünket! Interaktív képzésünket olyan szakembereknek ajánljuk, akik a kora gyermekkori intervenció bármely területén dolgoznak (gyógypedagógus, gyógytornász, konduktor, védőnő, mentálhigiénés szakember, óvónő) és már legalább fél éves gyakorlattal rendelkeznek.

Várunk mindenkit, aki ismereteit bővíteni, megújítani szeretné saját szakterületén belül és annak határait tágítva. Tapasztalatban mutatjuk be a team munka fontosságát és hogy mit jelent a gyakorlatban a családközpontúság. 

Célunk, hogy a résztvevők megtapasztalják, és megértsék feladatuk összetettségét, gondolkodjanak munkájukkal összefüggésben saját személyiségbeli hatásukról és az etikai határokról. További szándékunk, hogy saját tapasztalatokat éljenek meg a szülőkkel való kommunikáció, a tanácsadás és a konzultáció szerepéről, sokrétűségéről.

Tréningjellegű képzésünkben hangsúlyos a csoportmunka, a közös gondolkodás, ezért a résztvevők aktív részvételét várjuk!

Mit tanul majd?

A tanfolyam elvégzésével megismerheti a kora gyermekkori intervenció aktuális elméleti és gyakorlati kutatásainak eredményét, a jelenleg alkalmazott kliens utat. Ön is képessé válik az önreflexió és a kommunikáció (gyermek-szakember, szülő-szakember, szakember-szakember) alkalmazására, továbbá a team-működés megalapozására, megszervezésére. A nagyon intenzív hét végére a családot, mint rendszert szemléli majd és így közelíti meg. Ismereteket szerez a korszerű kora gyermekkori időszakkal és annak szülői vonatkozásával kapcsolatos irodalomról és kutatási eredményekről. El tudja majd különíteni a csecsemők életkori sajátosságait az eltérőnek minősülő fejlődésmenettől, és kiválóan igazítja majd ezekhez saját gyakorlati megközelítését és a szülők reális tájékoztatását. Meg fogja ismerni a mai, elfogadott vizsgáló eljárásokat, az állapotfelmérés legfontosabb lépéseit (ismeretgyűjtés, dokumentum elemzés, szülői információk). Megtanulja összegző módon, leíró jelleggel a gyermek és a szülő egyéni szükségleteire reagálva szakvéleményét megfogalmazni, és ehhez mozgósítani a team munkáról megszerzett ismereteit. És nem utolsó sorban meg tudja majd ítélni a funkciófejlesztés és tanácsadás szerepét és hangsúlyát a szükségletnek megfelelően az intervenciós munkája során.

Akkreditált képzések

A képzés összefoglaló jellegű tematikája

  • Ismerkedés és képzési ráhangolódás
  • A komplex családközpontú kora gyermekkori intervenció szemléletének megalapozása
  • Kommunikáció
  • A család fogalma
  • A csecsemő- kisgyermek állapotát, viselkedését meghatározó aspektusok
  • Állapotmegismerés, állapotfelmérés, társszakmákkal való együttműködés
  • A funkciófejlesztés helye és szerepe a kora gyermekkori intervencióban
  • Az esetkezelés folyamata és lépései
  • Összegzés, a szakasz lezárása. Esetkezelések előkészítése
  • Képzői esetismertetések- esetkezelések csoportbontásban
  • Hallgatói esetbemutatások- esetkezelések kiscsoportban, szupervízióval

Mit gondolnak a képzést elvégzők?

„Maximáisan működött a ’minél többet teszel bele, annál többet viszel haza’ módszere. Jó volt, élvezetes volt, néha fárasztó is egyben, de SOHA nem volt unalmas vagy egyhangú.”

„ A képzés utáni időben azt vettem észre, hogy sokkal célzottabban végzem a munkám. Nagyobb hangsúlyt kapott az anya, és az apa is előtérbe került.”

„Tabuk nélkül beszélgettünk. Sokan voltunk, sokfélék, de egységként, csapatként működtünk.”

„ Nagyon sok új információt kaptam, újszerűek voltak. Meglévő ismereteimet rendszerbe foglalta.”

„Maximális szakmai tudással, alázattal, hittel adták át az előadók a tudásukat.”

„Minden, ami aktivitás-alapú, nagyon szerethető és építő számomra.”

„Átgondolt, de kellő rugalmassággal kezelt, követhető keretbe épített hét volt.”

„Számomra sok újdonság volt, és ez az átfogó komplex szemléletmód adta a legtöbbet.”

„Az oktatók nem csak magasan képzettek, de látszik, hogy folyamatosan továbbképzik magukat, korszerűsítik és bővítik tudásukat.”

„A továbbképzésben az tetszett legkevésbé, hogy túl hamar befejeződött.:)”

„ Köszönök mindent, amit kaptam. Vigyázok rá! Ilyen szakmai kiállást sehol nem tapasztaltam!”

Ízelítő a képzés anyagából

Oktatóink:

Károly Fruzsina gyógypedagógus-pszichológus

Kiss Erika, gyógypedagógus

Tóth Anikó, gyógypedagógus

Udvardi Gabriella, gyógypedagógus

További részletekért, jelentkezéshez kattints ide .

Fogadjuk el a tökéletlenségünket!

“Az itthon elérhető korai ellátás világszínvonalú, ez nemcsak a saját munkánkra vonatkozik, hanem az állami intézmények teljesítményére is” – vallja Czeizel Barbara. A korábban miniszteri biztosi feladatot is elvállaló gyógypedagógust a gyermekek korai fejlesztéséről kérdeztük.

Mi rosszabb: egy féléves gyereket átlagostól eltérő fejlődésűnek, fogyatékosnak címkézni és a diagnózis súlyát egy családra nyomni, vagy kétes várakozással tölteni értékes, fejlesztésre fordítható éveket, hónapokat? Czeizel Barbarának és munkatársainak hála néhány éve már nem kell ilyen döntéseket hozni egy szakmabelinek sem. „Miniszteri biztosi munkám egyik legnagyobb sikerének tartom, hogy módosítottak a jogszabályokon, és hároméves kor alatti gyerekek jogosultak lehetnek fejlesztésre anélkül, hogy feltétlenül SNI diagnózisokat ragasztanánk rájuk” – osztja meg Czeizel Barbara gyógypedagógus, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ alapító-vezetője. Szervezetük harminc éve a korai fejlesztés zászlóshajója, szakmai közösségük hetente háromszáz kisbabának, családnak segít minél teljesebb élni.

Hosszú út vezetett idáig: harminc évvel ezelőtt a hazai ellátórendszer nem volt felkészülve a háromévesnél fiatalabb gyerekek fejlesztésére, a családokkal való partneri munkára, a pedagógusok többsége nem is tanult ilyen kicsi gyerekek ellátásáról. Barbara ekkoriban pályakezdőként – maroknyi kollégájával – különböző ösztöndíjak segítségével külföldre utazott, hogy megismerjék, máshol milyen módszerekkel segítenek a legkisebbeken. A hazahozott és a hazai viszonyokra adaptált tudásuknak hála mérföldekkel előrébb tartunk, mint egykoron. „A jelenleg itthon elérhető korai ellátás világszínvonalú, és ez nemcsak a saját munkánkra vonatkozik, hanem az állami intézmények teljesítményére is” – állítja Barbara. – „Ha ma körülnézünk Európában vagy Amerikában,  azt látjuk, hogy a kétezres évek közepén jött gazdasági válságban nem tudták a korai fejlesztés ügyét finanszírozni, így megszűnt a korai ellátás. Ebből adódóan az oktatás színterei többnyire teljesen inkluzívak, ami példaértékű, és csak a legsúlyosabb esetek számára érhető el speciális ellátást. Amit a munkatársaim képviselnek, az egy csoda, én csak a körülményeket teremtem meg ehhez.”

Természetesen itthon sem tökéletes a rendszer. Míg egyértelmű a szakmabeliek és az érintett családok, szülők számára, miben kellene változni a hazai közegnek, a gyakorlati megvalósulás sokszor elmarad. „Az az érzésem sokszor, hogy Magyarország a barakkok országa. Beszélünk arról, milyen a tökéletes szülő és az ideális gyerek, aztán szembesülünk azzal, hogyan élünk. Kettős identitás ez, amiben elvárásokkal nyomjuk agyon magunkat, ahelyett, hogy elfogadnánk saját tökéletlenségünket” – mondja Czeizel. Hozzáteszi: a többi ember elfogadása lenne az első lépés különbözőségüktől függetlenül. Kisgyerekként zsigerileg bennünk van a másik ember felé való fordulás, ezáltal a bölcsőde a leginkluzívabb közeg, míg az életkor növekedtével egyre nehezebb integrálni az átlagostól eltérő gyerekeket. „Ha minden óvodai csoportban, majd osztályban lenne egy-egy SNI-s gyerek, aki megkapja a szükséges segítséget, felnőhetne egy elfogadó generáció. Ezzel szemben elvétve látunk a többségi iskolákban vak vagy éppen kerekesszékes diákokat, míg tudjuk: képességeik szerint tanulhatnának ott. Ehelyett ezek a fiatalok gyógypedagógiai iskolákban járnak, míg az igazán speciális segítségre szoruló, halmozottan sérült, vagy autizmusukban jelentősebben érintett gyerekekkel a szülő van otthon” – magyarázza Barbara. Ha felfejtenénk, honnan ered ez a furcsa eltolódás, egészen a pedagógusképzésig kellene visszanyúlni: más felsőoktatási intézménybe kerülnek az egészségesnek látszó gyerekeket tanítani vágyók és a gyógypedagógus-hallgatók, így mást tanulnak, másképpen. Ahhoz, hogy valódi integráció indulhasson, az oktatási intézményeknek kellene együttműködni, a hallgatóknak megismerni egymás munkáját és a közös fejlesztés, a valódi együttműködés lehetőségeit.

„Minden ötödik embert érint ma Magyarországon ez az ügy. Nincs annál jobb érzés, mint hogy számíthat ránk a másik, és mi is számíthatunk a másikra. Ez ad értelmet az életnek. Belőlem nem fogy ki a lendület, mert annyira egyértelmű, mit lehetne csinálni – de az első, az emberi „igen”, a motiváció a változtatásra.”

Gacsályi Sára interjúja a Mandiner III. évfolyamának 11. számában jelent meg.

Könyvajánló

Könyvajánló
A szülők és mi

Dr. Borbély Sjoukje: A szülők és mi

BKFK, 2012

„Gyermekkel és családjaikkal foglalkozó. nevelő, fejlesztő és gyógyító szakemberek számára nemcsak hasznos, hanem lelkileg is megérintő, serkentő olvasmány lesz e könyv. Szerzője – nagy tudású és tapasztalatú pszichológus, gyógypedagógus. A szakember a segítés folyamatában megjelenő lényeges lelki jelenségeket tekinti át nagyon őszinte, személyes stílusban, egyszerű és világos fogalmazásban.

A szöveg különlegessége a szemléletmód közvetítése. Egyrészt a fejlődésben elmaradt, vagy funkcionálisan károsodott gyerek anyakapcsolatát és az őt ellátó családnak történetében zajló eseményeket mutatja be, a gyermek körüli kölcsönhatásban, különösen a kötődés jelenségében, másrészt a segítő és a család közötti kommunikáció bonyolult és bonyolódó világát ismerteti. A segítő szakember tapasztalatból tudja, hogy a fejlesztő intervenciók és megoldások sikere, optimális kimenetele ezen tényezőktől függ, gyakran a problémák is ebben keletkeznek. A szülő és a család a problémás gyermek miatt sérül, a többnyire megmaradó sajátos jellegzetességek és funkcionális zavarok miatt a szülők identitása súlyosan megterhelődik. Szinte a szülő is terápiára szorul és a jó fejlesztő folyamatban ez többnyire meg is valósul. (Dr. Buda Béla)

Részlet a könyvből: ” Az „érintett” gyerekek szülei olyan szülőcsoportot képeznek, amely próbára teszi vagy teheti minden velük dolgozó, együttműködő szakembert. Számtalan ki nem mondott, félig megélt indulat nehezítheti meg a két fél közötti kommunikációt, noha az érintett szülők ilyenkor talán az életük legnehezebb periódusát élik meg.”

Szakemberek a szülőkkel

Szakemberek a szülőkkel

(szerk: Dr. Borbély Sjoukje, szerzők a Budapesti Korai Fejlesztő Központ munkatársai). BKFK, 2018

„Előző könyvemben (A szülők és mi. BKFK, 2012) az említett problémákat már részletesen körülírtuk. Írtunk arról, hogy mik az akadályai a partneri viszonynak a két fél között, és sok esetben miért is nem reális ez az elvárás. Írtunk a szülő batyujáról, arról, hogy egy „gondgyereknek” adott életet, a családról, mint rendszerről, amelyben minden egyénnek a pozíciója megváltozik. E kiadványban is sokféle példával igyekeztünk illusztrálni azt, ami a korai fejlesztések időszakában egy családban, és ezzel párhuzamosan egy terápiás kapcsolatban végbe megy.

Ez a könyv tulajdonképpen az előző könyv folytatása. Csakhogy most nem csak én írtam, hanem sokan írtunk együtt. Kollégáimmal két éven keresztül megvitattuk a problémás „eseteinket”, nem a sikerre, hanem a kommunikációs dilemmákra fókuszálva.

Terápiás és szupervíziós munkám során is kiderült, hogy a legtöbb esetben a szakemberek számára nem a gyermekkel végzendő munka, hanem a szülőkkel való együttműködés a legnehezebb. A munkacsoportban a kollégák közös problémának érezték, hogy amikor nem lesz termékeny a munka, ez nem szakmai kifogások miatt alakul így, nem egy gyerek látványos fejlődésének hiánya okozza a problémát, hanem az, ha nem tudják egymással tisztázni, hogy ki mit vár el a másiktól: a szülő a fejlesztőtől, a fejlesztő a szülő hozzáállásától. Tanfolyamaink hallgatói, kezdő és nem kezdő kollégák egyaránt folyamatosan jelezték, hogy szükség lenne még több példára, még több problémás „eset” leírására ahhoz, hogy ők önmagukra találhassanak e nehéz munkakörben.

Amikor egy kapcsolat, a közös munka egy családdal elkezdődik, amikor egy szakember a szülővel együtt indul egy úton, ez a probléma még nem tudható, csak útközben válik érezhetővé.

Ezért munkatársaimmal rendszeresen találkoztunk, hogy együtt dolgozzunk a fent leírt dilemmákon. Mindannyinknak fontos volt a közös munka. Vitatkoztunk, ütköztünk, és a munka nehézségeit tárgyalva most már nem csak a szülők, hanem a szakemberek szempontjai is terítékre kerültek. Számomra egyre világosabbá vált, hogy a fejlesztő szakemberekhez képest sokkal könnyebb a helyzetem, mint pszichológusnak. A pszichológus csak akkor tud érdemben dolgozni, ha a szülő felkéri őt a közös munkára, beleegyezik abba, hogy bizonyos pszichés dilemmáit együtt elemezzék. Egy fejlesztő szakembernek nincs ilyen szerződése, az ő esetében nem látható előre, hogy amit nyújtani fog, tetszeni fog-e a szülőnek vagy sem, a szülő szemében sikert jelenthet vagy nem. Az ő esetükben a szülő jelen van a fejlesztéseken, de ha szeretné, a kommunikációban passzív maradhat. Figyelheti, mit tesz a terapeuta a gyerekével, de amit érez vagy gondol, rejtve maradhat.

Munkacsoportunk együttlétei viharosak voltak, közös gondolkodást és emocionális pillanatokat hoztak. Több eset tárgyalásakor felmerült a kérdés: a szülők előtt mit vállalhatnak fel ők a saját problémájukból, meddig kell hallgatniuk, amikor hétről hétre élik meg azt, hogy a szülők mást várnak el tőlük, mint amit nyújtani tudnak? Lehet-e például a szülőktől elvárni, hogy együtt értékeljék azt, ami történik az órákon? Szabad-e javasolni a szülőknek, hogy jöjjenek néha gyerek nélkül hozzájuk, azért, hogy átbeszéljék a történteket. Hiszen a szülő úgy tudja, hogy ő a fejlesztésekért fizet, nem a beszélgetésekért. És mondhatja-e egy fejlesztő szakember a szülőnek azt, hogy ő szívesen van a szülővel és a gyerekkel, de be kell látniuk, hogy ő a gyerekkel már nem tud haladni, nála nem fejlődik tovább?

Ebben a könyvben közös munkánkat foglaltuk össze: huszonhét „esetet” adunk közre. Munkatársaim közül néhányan meglehetősen nyersen írták le a gondolataikat, fogalmazták meg a problémáikat, mások higgadtabban fogalmaztak. Egyéni „tündöklések” is születtek, egymás munkájához is hozzászóltak. Sok problematikus és néhány egyszerűbb, könnyebb történet van a könyvben, előfordulnak „kudarcos”-nak tűnő munkák, de vannak látszólag sikeresebbek is.” Dr. Borbély Sjoukje

Apró lépések

APRÓ LÉPÉSEK – Korai Fejlesztő Program lassabban fejlődő gyermekek és szüleik számára. (szerk: Szelényi Marianna)

A kiadvány célja, hogy az eltérően fejlődő gyermekek minél magabiztosabban tájékozódjanak a fejlődés ösvényén, az őt segítők pedig valódi, hatékony segítséget tudjanak nyújtani nekik. A feladatok egymásra épülő rendszerével, gyakorlati tanácsokkal látja el az olvasót, támogatva a tovább-gondolást, kreativitást. A segítő szakemberek szemléletének formálása ugyancsak fontos cél: miközben a gyermekek önállóságát, kompetenciáját erősítjük, tudniuk kell, hogy bármikor megfoghatják a kezünket, ha szükségük van ránk. Fontos cél mindemellett a szülőkkel való együttműködés, kommunikáció új formájának kialakítása e kötet segítségével.

“Sokféleképpen léphetünk a fejlődés ösvényére, és eltérő az is, hogy hányszor, mennyi ideig pihenünk meg a vándorlás során. Van-e, aki elfogad olyannak, amilyenek vagyunk, és éppen annyit segít, amennyire szükségünk van. Ez a kötet talán segít abban, hogy megértsük, megértessük másokkal is, hogy minden apró lépés épp annyira lehet csoda is, mint természetes adottság. Hogy azoknak, akik szakemberként, segítőként, szülőként ránk vannak bízva, épp annyit adjunk, amennyire szükségük van: közös játékkal, egymást érezve és értve, iránytűt és jelzéseket figyelembe véve, minél boldogabban.” (Szelényi Marianna)