Kedvenceink a Koraiból

A hangot adó tárgyak hónapja kapcsán megkérdeztük néhány kollégánkat, melyik zeneszám a legkedvesebb számára. Íme néhány javaslat, olvassátok és hallgassátok szeretettel!

Czeizel Barbara intézményigazgató kedvence:

“Ebben a dalban benne van az élet, életünk elfogadásának ünnepe, annak a saját magunk által alakítható szépsége és az erre való törekvés értelme.”

Vigh Zsuzsi gyógypedagógus ajánlata:

“Egy kedves volt kolléganőm ajánlotta ezt a hárfa darabot, amikor az esőt, a vizet megidéző zeneszámot kerestem. Egyből beleszerettem. Ez a darab elringat és lebegtet. Becsukom a szemem és érzem a víz csobogását, lágy hullámzását. A dallamok játékossága mosolyt csal az arcomra és jó érzéssel tölt el.”

Varga Rita logopédus számára fontos dallam:

“Weöres Sándor az egyik kedvenc magyar költőm. A Marasztalás című költemény Gryllus-féle megzenésítésben olyan dal számomra, amit nem tudok csak egyszer meghallgatni. Mindig azon kapom magam, hogy az újrajátszás gombot nyomkodom, mert annyira rövid és annyira igaz.”

Keisz Kinga gyógypedagógus ajánlása:

“Chopinre mindig, minden helyzetben nyitott vagyok, ebben is rejlik számomra az univerzalitása. A hangulata vidám, mint a hozzákapcsolódó festmény (Pierre Auguste Renoir – Táncmulatság a Moulin de la Galette-ben). A dallama számomra a tavasz frisseségét és az üdeségét hordozza, így helyzettől függően felpezsdít, vitalizál, vagy éppen ellazít, kikapcsol. Az érzelmeimre is mindig pozitívan hat, így kedélyjavítónak sem utolsó. Mivel vizuális típus vagyok, belső filmszerű képek is színesítik a zenei élményt.”

Zenei élmény-tér

Még csikorgatja fogát a tél, és a hajnalok igen hűvösek, ám a délelőtti napsütés ereje egyértelműen a tavaszt idézi. A madarak trilláznak, már a nyitnikék is hallatszik. Nem véletlenül választottuk a márciust a hangot adó tárgyak hónapjaként, vágyunk is rá, hogy az illatok, ízek és színek sokasága mellett minél többféle hangzás vegyen minket körül. Egy ilyen tavaszias napon meglátogattuk a Magyar Zene Háza előtt elterülő interaktív, zenés játszóteret.

Forrás: Koncz Márton – We Love Budapest

Ahogy közeledünk a játszótér felé, mindenféle ritmusú, hangzású zörej, zaj üti meg a fülünket, és megérkezve egy olyan tér tárul elénk, ahol sokféle ember, sok időt tölt el, egy közös élmény részeseként. Kevés ilyen helyet tudok felsorolni a városban, ahol valóban befogadó, nyitott és örömteli közösségi tér élményben lehet részünk. Itt bárki megtalálhatja a kedvére való elfoglaltságot, és hogy egy éppen beszélni tanuló kislányt idézzünk a térről, „csináljunk dalot!”, bizony percek alatt saját zenei költeményeket is alkothatunk.

Forrás: Koncz Márton – We Love Budapest

A zenei ösvényen végig járva a legkülönfélébb hangszereket és hangzásokat próbálhatjuk ki, de nem akárhogyan, a teljes testünk bemozgatásával. A zenélő burkolaton lépegetve, bukdácsolva, szökellve a cimbalom, a gitár, a hárfa és a zongora hangján a saját lépteink ritmusából alkothatunk zenét. A legkülönlegesebb persze, ha nem egyedül lépegetünk, hanem az arra vetődő társakkal véletlenszerűen együtt alkotjuk a legkülönfélébb harmóniákat. Tovább haladva a bátrabbak ugrálva, ráérősebbek lépegetve kipróbálhatják a zenélő párnákat, amelyek trambulinként is funkcionálnak, és azonnal visszajelzést adnak minden mozdulatunkról, esetleges kibillenésünkről is. Dobokat szólaltathatunk meg állva, vagy ülve, sőt, a marimba szerelmesei is kísérletezhetnek kedvükre. A szélpipa hangszer és annak kialakítása mindenképp az egyik legjellegzetesebb test-hangszer a pályán, billeghetünk rajta vagy akár egyszerre többen is taposhatjuk, különleges, szélfútta hangzását pedig messziről is beazonosíthatjuk.

Forrás: Koncz Márton – We Love Budapest

Valóban mozgásra hív ez a tér, táncra is perdülhetünk akár, és mozdulatainkról, belső állapotainkról hangos visszacsatolást kaphatunk. Az élménynek nélkülözhetetlen része, hogy nem egyedül kísérletezünk ezen a terepen, ha figyelmünket képesek vagyunk megosztani, saját belső zenei kalandparkunkban észrevehetjük útitársainkat, és ebben a kapcsolódásban igazán jó érzés osztozni. A saját dallamunk így beleilleszkedik egy közös morajlásba, és aki távolabbról hallgatja, ő is részese lehet ennek az örömzenélésnek. Nincs két ugyanolyan hang, ritmus, zene, ott és akkor alakulnak ezek a dallamfolyamatok.

A zenei játszótér arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha lehet, sétáljunk erre minél többször, és oldódjunk bele ebbe a totális hangfürdőzésbe. Testünkkel, lelkünkkel, szívünkkel egy olyan térben, ahol végre tényleg mindenki megtalálhatja a helyét. Nagyon ránk fért már ez a szabadság!

Udvarnoky Zsófia gyógypedagógus

Nyitókép forrása: www.zenehaza.hu