Autizmus és az evészavarok

A legtöbb családban, függetlenül attól, hogy nevelnek-e autizmussal élő gyermeket, vagy sem, ismerősek a következő panaszok: „semmit nem eszik ez a gyerek!” és „szörnyű, hogy mennyire válogatós!”, valamint, „állandóan eszik, ráadásul csupa egészségtelen dolgot!”.
Így aztán lehet, hogy a legtöbb tanácsot is ehhez a problémához kapjuk környezetükből, mivel ez olyasmi, amihez mindenki ért egy kicsit.
Az autizmus viszont ebből a szempontból is különleges, hiszen a bevált nevelési stratégiák sokszor nem működnek, és ismét meg kell értenünk, hogy annak ellenére, hogy az észlelt viselkedések hasonlóak, mint más gyermekeknél, az okok és a megoldások teljesen eltérőek lehetnek. Mit tehetünk mégis? A legelső dolog, amit érdemes megfontolnunk, hogy valójában mekkora a baj, illetve van-e egyáltalán probléma?


Valóban van problémánk?

Mivel az evés a megfelelő táplálékbevitel mellett alapvető örömforrás is, csak alapos indokkal érdemes beavatkoznunk, nehogy az evéshez rossz élmények kapcsolódjanak. Amikor úgy gondoljuk, hogy gyermekünk étkezésével gondok vannak, érdemes összeírnunk, hogy mit eszik és iszik, hányszor, milyen mennyiségben. Ez után megbeszélhetjük az orvossal vagy védőnővel, hogy ezek az étkezési szokások lehetnek-e negatív hatással a fizikai fejlődésére.
Fontos kizárni a háttérben esetleg meghúzódó fogászati problémákat, vagy bármilyen egyéb betegséget. Arra is gondolnunk kell, hogy az egyoldalú étrend negatívan hat az emésztésre.
Amennyiben megnyugtató választ kapunk, mert az étel mennyisége és minősége megfelelő, a gyermek egészséges, akkor kicsit fellélegezhetünk, bár még így is lehetséges, hogy anyagilag, a család mindennapi élete, vagy az intézményes ellátás szempontjából a helyzet tarthatatlan.

I will not eat

Gyakori étkezési nehézségek (a lista nem teljes)

  • Gyermekünk túl sokat eszik.
  • Túl keveset eszik.
  • Szélsőségesen válogat: csak bizonyos típusú, állagú, színű ételt tud megenni, és csak bizonyos körülmények között.
  • Ehetetlen dolgokat is megkóstol, esetleg túl forró vagy jeges ételekre és italokra vágyik.
  • Helytelen, vagy különös szokások kapcsolódnak az evéshez: pl. elveszi mások ételét, eldobja, amit már nem kér, folyton felugrál az asztaltól, nem zavarja, hogy maszatos, gátlástalanul büfög stb.

Lehetséges okok a háttérben

Az autizmusra alapvetően jellemző az azonossághoz való ragaszkodás. Ahhoz hogy bővüljön az étrend, új ételeket kell kóstolni, ugyanazokat az ételeket pedig különböző környezetekben is el kell tudni fogyasztani. Egyik diákunk például egyszer azért nem tudott fagyizni, mert tölcsér helyett elegáns üvegpohárban szolgálták fel a kedvenc fagylaltját. Képtelen volt megkóstolni.

Gyakoriak a szenzoros problémák a háttérben: a túl érzékeny ízlelés és szaglás lehetetlenné teheti egyes ételek, de akár új evőeszközök elfogadását is. Azok a gyermekek pedig, akik keresik az ingereket, szerethetik a nagyon markáns ízű, erős illatú, jeges vagy forró dolgokat, és ez veszélyes is lehet.
Az étkezéssel kapcsolatos szokások, íratlan szabályok megfelelő szociális megértést kívánnak, de tudjuk, hogy azokat a szociális szabályokat, amit más emberek eleve értenek, az autizmusban direkt módon meg kell tanítanunk és ez hosszú folyamat.
A kommunikációs nehézségek kihatnak az étkezésre is: a gyermek esetleg nem tudja, hogyan utasíthatná el, amit már nem kér, inkább kiköpi, eldobja. Lehet, hogy nem tud választani több dolog közül, vagy nem tudja kifejezni, hogy éhes, vagy jóllakott. A kommunikációs kudarc gyakran viselkedésproblémákhoz vezet.

Hogyan előzhetjük meg, vagy kezelhetjük az étkezési problémákat?

E téren is az a leghasznosabb, ha megértjük a bajok okait és elvárásainkat illesztjük a gyermek megértéséhez, kommunikációjához, szociális készségeihez és motivációjához: például, ha tudjuk, hogy egy percnél tovább még nem tud várni, nyilvánvalóan nem fog tudni nyugodtan várakozni az étteremben sem. Így eleinte egyszerűbb, ha erre nem is próbáljuk kényszeríteni. (Egy példa: Amikor az iskolánk táborba megy, étteremben étkezünk. A várakozni még nem tudó gyermeket csak akkor ültetjük az asztalhoz, ha már kihozták az adagját.)
Jó, ha megfigyeljük azokat az ételeket, innivalókat, melyeket a gyermek magától is választ vagy gyakrabban elfogad, és hasonlóakkal próbáljuk bővíteni az étrendet.
Ha nem szeretnénk, hogy túl sokat nassoljon, el kell zárnunk a finomságokat, a tiltás legtöbbször nem elég.
Fontos az is, hogy ne alakítsunk ki az étkezés körül érzelmileg telített, bonyolult „játszmákat”, rutinokat, hiszen az autizmussal élő gyermek könnyen hozzászokhat azokhoz:
„ Á…, szóval az ebédelés azt is jelenti, hogy anya kétszer körbekerget az asztal körül a tányérral. Ez jó játék, tetszik nekem.”
Alapvető, már jól bevált stratégiák: nagyon lassan, fokozatosan, szinte észrevétlenül változtassuk meg a már elfogadott étel színét, mennyiségét, állagát. Ez nagyon sok időt igényelhet, de legtöbbször segít.
Segíthet az új dolgok elfogadásának következetes jutalmazása is. Eleinte az új étel legyen nagyon kevés, a jutalom pedig jelentős.
Azoknál a gyermekeknél, akik túl sokat esznek, szabályoznunk kell az étkezéseket. Ebben segíthet a napirend, melyben előre láthatja az étkezés idejét és helyét, és hasznos a saját adag látható megjelenítése is. (pl. névvel, fotóval ellátott saját ételes doboz).
További ötletek és megoldási javaslatok olvashatók a cikk végén megjelölt szakirodalomban.

A témához kacsolódó hasznos könyvek, cikkek (a lista természetesen nem teljes):
Havasi Ágnes: Étkezési problémák autizmussal élő gyermekeknél

Havasi Á., Janoch M. (2009): Étkezési problémák és azok kezelése autizmussal élő személyeknél. In: Janoch Monika (szerk): Súlyos, halmozott sérült, autizmussal élő gyermekek fejlesztése. Kapocs Kiadó Budapest. 6-17.o

Autizmus Alapítvány 2005, Budapest
Hilde De Clercq: Mama, ez itt ember, vagy állat? Könyv az autizmusról
Kapocs Könyvkiadó, 2008, Budapest (93–99. o.)
Eric Schopler: Életmentő kézikönyv szülőknek
Kapocs Könyvkiadó, 2002 Budapest (177–193. o.)
Rita Jordan: Autizmus társult értelmi sérüléssel
Kapocs Könyvkiadó, 2007 Budapest (261–264. o.)


Szerző: Őszi Tamásné, gyógypedagógus (Autizmus Alapítvány) Gyakori étkezési problémák és meoldási lehetőségek innen: www.auti.hu

További szakirodalom ajánlók:

Katja Rowell, MD & Jenny McGlothin, MS, SLP (2015):. Helping Your Child with Extreme Picky Eating. New Harbinger Publications, Inc.
A szülőkben sokszor hatalmas szorongást tud kelteni, ha nem képesek megfelelően táplálni a gyermeküket. Majd érthető módon aggódnak, hogy így nem fognak egészségesen fejlődni, ha nem jut elegendő tápanyag a szervezetükbe. A szelektív evő vagy más evészavarral élő gyerekek számára egyáltalán nem jelent örömteli tevékenységet az evés, sőt sok esetben pont hogy frusztrálttá válnak az evéses helyzetekben. Ami pedig tovább nehezíti a mindennapokat, hogy egy-egy étkezés körüli állandó küzdelem a szülő-gyermek kapcsolatra is romboló hatású lehet.
A bemutatott könyv két szerzője, akik foglalkozásukat tekintve háziorvosok és evésterapeuták, megpróbálnak támpontokat adni a szülőknek, hogyan milyen módon tudják az evés körüli feszültséget csökkenteni és hogyan tudják megakadályozni, hogy ne legyen minden egyes falat egy kínszenvedés a gyermeknek. A könyvben rengeteg tanács olvasható, hogy szülőként hogyan lehet egy kisgyermek számára tápanyagokban gazdag étrendet kialakítani, valamint elősegíteni az egészséges fejlődést, és ami talán a legfontosabb, hogy hogyan tudják a szülők egyszer és mindenkorra megszüntetni az étkezések körüli szorongást. A szerzők által kidolgozott és klinikailag bizonyított STEPS+ módszerrel rengeteg ötletet kaphat az olvasó, hogy többek között például hogyan tud megküzdeni azzal, ha egy gyermek kevésbé jó étvágyú vagy szorongó, vagy szenzoros érzékenységgel, esetleg autizmus spektrumzavarral összefüggő evéses kihívásokkal küzd, vagy éppen az orál-motoros területeken tapasztalhatóak nehézségek miatt problémás az evés.

Lori Ernsperger Ph.D , Tania Stegen -Hanson, OTR/L:Just Take A Bite- Easy, Effective Answers to Food Aversions and Eating Challenges! 

Vegyél egy falatot! Egyszerű, célravezető megoldások evés zavar esetén és evésterápiás feladatok. A könyvet Lori Ernsperger, autizmus spektrum zavar szakirányra specializálódott gyógypedagógus és Tania Stegen-Hanson szenzoros- integráció, kognitív megközelítési és evés terapeuta írták azzal a céllal, hogy egy széleskörű segítséget nyújtsanak olyan szakembernek akik evésterápiával foglalkoznak, illetve azoknak a szülőknek akik evés problémával élő gyermeket nevelnek. Ez a mű, az evésprobléma komplexitásának megfelelően, átfogó képet kíván festeni az evés probléma lehetséges gyökereiről. A könyv elején az evés fejlődés tipikus fejlődésmenetéről olvashatunk korcsoportokra lebontva. Az írónők alapvetően három dimenzió mentén tesznek megfigyeléseket az evészavarral kapcsolatban, melyek az orál-motoros működés , a környezeti tényezők és a szenzoros- motoros feldolgozó rendszer alkotnak. A könyv e három problémakört körbe járva ír le ötleteket, tapasztalatokat esetbemutatatásokkal kiegészítve az irónők által ellátott gyermekek történeteiből. Ezt a könyvet bátran ajánlom azok számára, akik szívesen elmélyednének az evés zavarok széleskörű, mégis összekapcsoldó probléma forrásaival kapcsolatban.

Ha válogatós a gyermek…

A gyerekek az ételek változatosságára már magzati koruktól kezdve készülnek, hiszen az anyai táplálkozás befolyásolja a magzatvíz ízét. Az első hónapokban a kizárólag vagy nagyrészt anyatejjel táplált csecsemők is szerencsésebb helyzetben vannak, mert a tápszer mindig azonos ízéhez képest az anyatej összetétele, íze folyamatosan, akár egy napon belül is változik, ezzel előkészítve a hozzátáplálással érkező még nagyobb változatosságot.
Azt is fontos azonban számításba vennünk, hogy a legtöbb gyermek biztonságérzetét növeli, ha a kínált ételek nem mutatnak túl nagy változatosságot, hanem a jól ismert alapanyagokkal, ízekkel vesszük őket körül. Nem várhatjuk gyermekünktől, hogy mindig felnőtt módjára örüljön a különlegesen fűszerezett és összeállított próbálkozásainknak. Addig, ameddig minden fontos ételminőségből (fehérje, szénhidrát, zsírok, rost, keményítő, vitamin, ásványi anyagok) fogyaszt, addig bátran fogadjuk el egyéni ízlésvilágát.
Amennyiben figyelünk arra, hogy megfelelően egészséges ételek legyenek a gyermekünk számára elérhetők, még abban is átadhatjuk neki a döntés lehetőségét, hogy mikor miből mennyit kíván enni. Egyes fejlődésbeli ugrásoknál megfigyelhető, hogy jobban kívánnak egyes típusú ételeket (pl. néhány napig inkább csak húsféléket eszik).
Akár a hozzátáplálás elején, akár a későbbiekben szeretnénk egy újfajta ételt bevezetni, tegyük azt mindig türelemmel. Érdemes először akár evéshelyzeten kívül ismerkedni az adott zöldséggel, gyümölccsel: pl. a piacon megmutatni, megszagolni. Ne keseredjünk el, ha gyermekünk először nem mutat hajlandóságot az új íz kipróbálására. Akár 20 alkalommal is találkoznia kell az újdonsággal, mielőtt meg meri kóstolni. Soha ne erőltessük, kényszerítsük az általunk kínált dolgok elfogyasztására!

A hozzátáplálás – váltás időszaka

Amennyiben a fentiek átgondolása után még mindig úgy találjuk, hogy gyermekünk különösen válogatós, csak nagyon szűk az a repertoár, amiből választani hajlandó, akkor fontos feltennünk azt a kérdést:

  • Részt vehet-e gyermekünk a családi étkezéseken, vagy térben/időben elkülönülten kapja-e az ételt?
  • Kóstolhat-e a családi asztalról, vagy ő mindig másfajta ételt (külön főzött, vagy csak bio összetevőkből álló, vagy csak üveges bébiételt) kap?

Az evés mindig egy kapcsolati háló részeként, naponta többször megvalósuló tevékenység. A gyermek számára, bármennyire is a legjobbat szeretnénk a különleges ételekkel, vagy a teljes figyelmünkkel, a kirekesztettség érzését kelti, ha a család többi tagjától térben, időben vagy minőségben távol ehet. Ilyen esetben érdemes az anyának átgondolni, hogy miért éli meg azt, hogy a saját maga által elfogyasztott étel nem biztonságos a gyermeke számára, vagy miért kínál magának olyan minőségű ételt, amit a gyermekével nem szívesen etet meg.

Az önállósodás időszaka

Sok olyan egy évesnél idősebb gyermekkel találkozni, akiknél a hozzátáplálás korai időszaka viszonylag zökkenőmentes volt, majd később, egy éves kor körül az elfogadott ételek változatossága csökken, a gyermek érdeklődése beszűkül. Ilyenkor nagyon gyakori, hogy a korábban elfogadott házi kosztot már hiába kínáljuk a gyermeknek, csak néhány gyári, üveges, gyakran a hat hónaposaknak való teljesen pépes bébiételt eszik csak meg. Ilyen esetben érdemes megvizsgálni az alábbi kérdésköröket:

  • Történt-e valami a változás körüli időben, ami a családi teret (akár a szülők számára) beszűkítette?
  • Milyen aggodalmak, félelmek társultak, társulnak a folyamathoz?

Nagyon gyakran az evési helyzet az, amiben a gyermek a legkönnyebben le tudja tükrözni a családban zajló mélyebb folyamatokat. Az evés körül megjelenő érzések, félelmek, egyúttal útmutatóul is szolgálhatnak a megoldás felé. Amennyiben egyedül nehezen találják a megfelelő előrelépési lehetőséget, érdemes segítséget keresni.
Az üveges bébiételek nagyon hasznosak tudnak lenni egy-egy olyan alkalommal, amikor utazás közben, vagy egy ismeretlen helyen (pl. orvosi rendelőben) kell megetetnünk a gyermeket. Túl gyakori, rendszeres használatuk az egyhangú ízvilág miatt azonban nem tanácsos, mert azt kockáztatjuk vele, hogy a saját, otthon készült ételeket idővel visszautasítja a gyermek. Ha már beleszaladtunk ebbe a nehézségbe, akkor is igyekezzünk tányérból kínálni a pépet, elejét véve annak, hogy gyermekünk kényszeresen ragaszkodni kezdjen egyfajta gyártású és összetételű ételhez. Az üvegből etetés azért sem célszerű, mert a szülők nagyon könnyen kezdik méricskélni az elfogyasztott mennyiséget, ahelyett, hogy a gyermekük jelzéseire figyelnének. A tányérba tálalt étel fogyása jóval kevésbé számszerűsíthető, ami fontos szempont az étkezések szabad légkörének megteremtéséhez.

I will not eat
  • Érint-e a gyermek különböző anyagokat, szeret-e homokozni, gyurmázni?

Sok esetben a gyermek csökkent- vagy túlérzékenysége gátolja őt abban, hogy a különböző állagú, szilárdságú és ízű ételekkel kapcsolatba tudjon kerülni.

Forrás: jolenni.hu