Szívünkhöz közel álló volt kollégánknak, Borbély Sjoukjének tettünk fel néhány villámkérdést. Májusban az anyáink, nagyagyáink öröksége volt a témánk.
Központunk számára Sjoukje tudása, gondolatai és ránk hagyományozott tapasztalatai igen értékes örökség, amihez mindig jó visszatérni.
Dr. Borbély Sjoukje Hollandiában orthopedagógus, Magyarországon gyógypedagógus és klinikai gyermekszakpszichológus. Amsterdamban kezdte szakmai pályafutását. Az Amszterdami Egyetem (VU) Gyermektudományi Intézetében nehezen nevelhető gyerekekkel foglalkozott. Magyarországon – a Pikler Intézetben – a csecsemőkben és kisgyermekekben rejlő lehetőségeket és a kibontakozásukhoz szükséges feltételeket kutatta. Pszichológiai tárgyakat oktatott a Gyógypedagógiai Főiskolán és az ELTE szociális munkásokat és szociálpolitikusokat képző egyetemi tanszékén. A Gyógypedagógiai Főiskola Pszichológiai Intézetében működő ambulancián először nyílt lehetősége arra, hogy sérült kisgyermekekkel és szüleikkel foglalkozzon. A megnehezített szülőség lett érdeklődésének fő területe. Foglalkozott igen hátrányos helyzetű anyákkal és örökbefogadással, ugyanakkor figyelmének fókuszában végig a speciális szükségletű gyermek és annak családja állt.
2015-ig a Budapesti Korai Fejlesztő Központ meghatározó munkatársa volt, aki gyógypedagógusként és pszichológusként egyszerre támogatta az eltérően fejlődő gyermekek szüleit, vezetett esetmegbeszélő és szupervíziós csoportokat a kollégáknak, és alapjaiban formálta a Korai szemléletét. 2012-ben jelent meg a Szülők és mi, majd 2018-ban a Szakemberek a szülőkkel című könyvei. A Korai 30 éves születésnapi konferenciáján részt vett a szakmai kerekasztal beszélgetésben.
Van-e olyan tárgyad, amitől sosem válnál meg?
Ilyen tárgyaim nincsenek. Szeretett emberektől válok meg nehezen.
Milyen dolgok vannak a táskádban?
Amikor indulok, nem sok. Egy pénztárcám az összes papírral és kártyával, egy toll, papírzsebkendők, egy fésű, s jó esetben a mobil telefonom. Út közben viszont mindenféle bekerülhet…
Mi a legmeghatározóbb gyermekkori élményed?
Sok ilyen van. Az egyik az, hogy a legnagyobb testvérem elment au pairnek Hollandiából Angliába, s mi kisértük a hajót Hoek van Hollandig, autóval. Amikor láttuk a hajót a tengert választani, s mi ott maradtunk HvH- ban, az volt az élményem, hogy most valami visszafordíthatatlan dolog történik, hogy a testvérem most már soha nem jön vissza. Akkor 5 éves voltam.
Hány unokád van, és milyen életkorúak?
Tíz van, egy közülük bónuszunoka (a 4. menyem hozta be). 24 és 4 év közötti imádni valók.
Van-e olyan játék, amit felnőttként is szívesen játszol?
Vannak. Holland játékok ezek, s behoztuk őket. Az egyik a sjoelbak (korongtábla), egy isteni társasjáték kisiskolásoknak és felnőtteknek pl. nekem. A másik a holland dámajáték, a legkisebb unokám szerint drámajáték (Már ő is tanulja.).
Mi az, amivel manapság legszívesebben töltöd az idődet?
Nagyon szeretek a természetben lenni, naponta az erdőben vagyok a kutyámmal, szeretem a magányt. Továbbá családtagokkal lenni, kicsikkel és nagyokkal, igaz barátokkal lenni, olvasni, biciklizni a nyaralóm környéken, klasszikus zenét hallgatni, mozizni, főzni, élni. S néha még előadni is szeretek, csak takarítani utálok.
A Korainak te vagy az egyik „alapító anyja”. Ki tudsz emelni egy-két fontos emléket ebből az időszakból, amikor együtt dolgoztunk?
Igen. A kezdet nehéz volt, mert formát kellett adni egy olyan pszichológusságnak, ami a bennem bízó családok felé korrekt marad, itt a titoktartásra gondolok, de a gyógypedagógusoknak és gyógytornászoknak mégiscsak segít megérteni azt, ami a családokban történik, történhet, amikor az egyik gyerekük „más”. Ez a bizalomjáték maximálisan sikerült, úgy gondolom, nagyon szerettem nem csak a gyerekekkel és a szülőkkel lenni, de szupervízori munkát is végezni.Több család soha nem fog kimenni a fejemből, s maga a Koraiban töltött sok jó év Veletek sem.
Mit kívánsz ma a Korainak?
Hosszú életet, és a lehetőséget arra, hogy mindenkinek annyi család jusson, ahányat érdemben végig tud kísérni, segíteni. Továbbá remélem, hogy a bizalom a spontán, belülről irányított fejlődési paraméterekben, ne felejtődjön el. Lehessen több időt szánni a közös, a szülőkkel együtt végzendő megfigyelésekre, beszélgetésekre, s ne fejlesszetek feleslegesen. Keressetek mindig alternatívákat!
Udvarnoky Zsófia
