A nyári szünidő elsősorban a gondtalan pihenésről, az aktív feltöltődésről, a színes étkezésről, önfeledt bulizásról, az izgalmas utazásokról, új szokások kialakításáról szól. Vagy mégsem? Mindamellett, hogy az előbb felsoroltak közül azért jó, ha egy-kettő mindenképp megvalósul nyáron, de kisgyerekkel, pláne átmenetileg bezárt bölcsődék és óvodák mellett, tartalmaz(hat) kihívásokat is. Cikkünkben összefoglaljuk ezeket az sarkaltos pontokat és természetesen kínálunk hozzá megoldási javaslatokat, megfontolandó szempontokat is.
Fellélegezni (azaz mi lenne jó, ha lehetne?)
Ez talán az első és legfontosabb kérdés, mert azért mégiscsak van az évnek két hónapnyi időszaka, amikor az időjárás szélsőségei okán muszáj lassabbra vennünk a tempót, és átalakítani a napirendünket. Hosszabbak a nappalok, sokáig van nagyon meleg, több a zaj és nyüzsgés, rengeteg illatot érezhetünk, vágyunk a vizes közegre, kevesebb ruhát hordunk, rengeteg rostos ételt fogyaszthatunk, sokkal több édességet eszünk, hamarabb legyintünk az átlagos szokásaink felrúgása miatt. Összefoglalva tehát a nyári szünetben egy csapásra engedjük el részben vagy egészben addig bevált ritmusainkat, szokásainkat, és nagyobb teret engedünk a spontaneitásnak, az idő kevésbé szoros beosztásának és a rögtönzésnek. Ez megvalósulhat egy hosszabb nyaralással egy új helyszínen vagy házban, vendégségben a nagyszülőknél vagy egy kertmozis esten, amit a felnőttek gyerek(ek) nélkül, egy fárasztó munkahét után élhetnek át. Az idegrendszeri érés elősegítéséhez és a szervezet működésének támogatásához, a nagy meleg elviselésében, az évben felgyülemlett beszabályozottság okán minden porcikánk vágyja az elengedettséget és a szabadabb életet. A felnőttek és a gyerekek egyaránt. Ahogy azt is, hogy többet aludjunk, akár napközben is, hogy sok gyümölcsöt és zöldséget együnk, hogy ne kelljen nézni az órát, sehova se rohanni, elidőzni egy könyv fölött, rejtvényt fejteni, homokozni és sarazni, hideg vízzel mosakodni, hintaágyban szundítani és még sorolhatnánk. A lehetőségekhez, az élethelyzeti aktualitásokhoz képest és a család igényeihez igazítva tehát mindenképp fontos, hogy ebben a két hónapban lehessen valami változás, elengedettség, valami, amitől hosszabb vagy rövidebb ideig, de kiengedhetünk. Ebből nem engedhetünk.
Fodor Ákos: Kis gyakorlat
gondolj egy súlyra,
melyet letehettél és
lélegezz mélyet
Rendszer vs. semmittevés
A megszokott napirend átalakulása, felbomlása, változása mindenkiben okozhat stresszt, de egy eltérően fejlődő gyerek idegrendszerét mindenképp nagyobb kihívások elé állítja. Igaz ez egy átlagos hétköznapra is, amikor egyszerűen nem lehet a szokott időben aludni, felborul az étkezések ideje, nincs bölcsőde, nem járunk fejlesztésekre, túl sok nyitott helyzet van, s valahogy a felnőttek is másként viselkednek. De ugyanígy megtörténhet, hogy amíg a szülők lelkesen csomagolnak be egy elutazáshoz, addig, amikor megérkezik a tett helyszínére a család, a legkisebbnek semmi nem jó. Új szagok, ismeretlen ágy, idegen emberek, hullámzó víz, szokatlan ízek pont elegendőek ahhoz, hogy végül az egész család számára nyűggel induljon a közös nyaralás. Mit tehetünk mégis, hogy egyszerre elkerüljük ezeket a helyzeteket és élvezzük az újdonságokat?
Fontos, hogy teljesen nem lehet elengedni a már megszokott napirendünket, pláne nem egy kisgyerekkel, de muszáj rajta lazítani. Legyenek kiszámítható kapaszkodók a napban, ilyen az ébredés és lefekvés ideje, a közös étkezések ideje, a pihenés meghatározott rendje, a mozgásra és a játékra szánt idő. Vannak, akiknek fontos, hogy ezt a napirendet lássák is, így szükséges, hogy nyárra külön napi-és hetirendet készítsünk (rajzoljunk/nyomtassunk), és jól látható helyre kifüggesszük. Ha van ilyen rendszerünk, akkor rugalmasabban alakíthatjuk, megmutathatjuk a gyereknek, hogy mivel esik az eső, nem tudunk kimenni a játszótérre, de helyette bent építhetünk egy akadálypályát. Vagy ha váratlan vendég érkezik, akkor meg tudjuk beszélni a gyerekkel, hogy bár a játszóteret jeleztük előre délutáni programként, de helyette elmehetünk a vendégünkkel együtt fagyizni, és játszótérre másnap délelőtt megyünk.
Az is sokat jelenthet, ha a gyerekünkkel együtt készítünk egy nyári bakancslistát. Nem kell költséges, túl sok szervezést igénylő dolgokra gondolni, inkább egyszerűbb, könnyen megvalósítható dolgok kerüljenek a listára. Például piknik a parkban, metrózás a teljes vonalon, levendulacsokor készítés, fagyizás a nagyival, diavetítés este, színes fürdőhabban fürdés. A tervet cicomázzuk fel nyomdákkal, legyen minél inkább hangsúlyos és színes, és kerüljön ki a lakás egy jól látható pontjára. Minden héten egy vagy két alkalommal lehet róla programokat választani, sőt, akár a már átélt élmények mellé matricát tenni, megjelölni. Ezzel a gyűjteménnyel a gyereket motiválttá tesszük arra, hogy jobban fogadja a változásokat, és mégis megélhesse a kontrollt és az irányítás lehetőségét is.
Mit nyerünk a nyári szünettel?
Persze a felnőttek részéről mindenképp plusz energiát jelent a nyári szünetet megszervezni, tartalmassá tenni és még valamennyire a rendszert is tartani, de azért a jutalom sem marad el érte. A gyerekek idegrendszere nyáron egy teljesen másik üzemmódba kerül, az a rengeteg inger és tanulási élmény, ami a ritmusos hétköznapokban történt, elrendeződik, tere és ideje lesz a feldolgozásnak. Másképp alszunk ilyenkor, és a laza keretek is (ha mellette van rendszer) egy teljesen másfajta tónusba hozzák a szervezetünket. Mindezek hatására a gyerekek a már meglévő készségeiket sokkal szívesebben gyakorolják és mélyítik el, nagyobb tere lesz a szabad játéknak, a kísérletezésnek. Rengeteg szenzoros ingerrel lehet ilyenkor sokkal szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat, a koszolás-maszatolás valahogy természetesebben lesz része a mindennapjainknak, és ezáltal a környezeti ingerekhez való alkalmazkodás, a rugalmas viselkedésszervezés is sokat acélosodik. Annyi szín, illat, állag jön szembe velünk a piacon, a boltokban, az utcán, muszáj szó szerint is beleharapni a nyári ízekbe, és természetesen nagyon egyedi, de akár az étkezésben is lehet előrelépést tapasztalni.
A nyári szünidő arra is teret ad, hogy támogassuk a gyerekeink társas készségeit, megszervezhetünk játszótéri találkozókat a gyerekünk számára szimpatikus gyerekekkel, elmehetünk közösen felfedezni egy új cukrászdát, meghívhatjuk magunkhoz azt a bölcsis társat, akivel év közben a gyerek szívesen motorozott együtt.
A nyár sokszor megoldja a szobatisztaság kérdéseit, a meztelenkedés, a testtel való ismerkedés, a szabadban pisilés, mind-mind támogatják azt az idegrendszeri érést, ami ahhoz kell, hogy a gyerek megtapasztalja a kontrollt a saját húgyhólyagja fölött. Az önállóságot másban is meg lehet élni, a sokkal szabadabb és változatosabb térben való mozgásos tapasztalatszerzéssel, vagy az öltözés és vetkőzésben való jártasság csiszolásával. Összességében tehát sokkal többet nyerhetünk a nyárral, mint amennyi ráfordítást igényel, ha figyelni tudunk pár szempont betartására, valamint a gyerek igényeinek, és szükségleteinek a figyelemmel kísérésére. Ehhez pedig arra is szükség van, hogy mi magunkat is megajándékozzuk a nyári lazaság élményével, és ehhez igenis minden követ meg kell mozdítani, hogy valóban létre is jöhessen. Persze a gyerekünkkel együtt is megélhetjük a szabadság érzését, rácsodálkozhatunk fejlődésének újfajta állomásira, kapcsolatunk elmélyülésére is, de ehhez nekünk is kell bambulnunk, semmit sem csinálnunk, a saját bakancslistánkról legalább egy-két pontot teljesítenünk. Előre hát, a nyárba!
Udvarnoky Zsófi
Felhasznált irodalom:
https://www.mindwell.hu/blog/nyari-szunet-gyerekek-mentalis-jollete/
