A Budapesti Korai Fejlesztő Központ logopédiai munkacsoportjából két olyan szakembert szeretnénk bemutatni, akik szemléletükkel, tapasztalataikkal és tudásukkal évek óta gazdagítják az intézmény beszéd-és nyelvi támogatási lehetőségeinek tárházát.

Mindketten keresik a logopédiai munka tágabb eszközrendszerének újításait, kritikusan tekintenek a munkájukra, és a jövő ellátásának lehetőségeiről is gondolkoznak. Tele vannak mesével, történettel, a beszéd iránti érdeklődés felkeltésének vágyával, és minderről igazán hitelesen tudnak beszélni.

Ismerjétek meg Fináczy Bernadett gyógypedagógus-logopédus és Varga Rita gyógypedagógus-logopédus, perinatális szaktanácsadó munkáját és gondolatait.

Milyen korábbi munkaterületekről érkeztetek a Koraiba?

Varga Rita: Hét évig egy Waldorf iskolában dolgoztam gyógypedagógus-logopédusként és extra lesson tanárként (Waldorf szemléletű fejlesztő foglalkozás – szerk.). Itt az artikulációs zavarok mellett főként az írott nyelvi zavarokkal, részképesség fejlesztéssel foglalkoztam. Emellett dolgoztam óvodás korú gyerekekkel több helyszínen is. Az ELTE-n elvégeztem a perinatális szaktanácsadói képzést, és ez is a korai életkorú gyerekek terápiája felé vitt. Öt éve vagyok a Korai munkatársa.

Fináczy Bernadett: Korábban egy szakszolgálatnál dolgoztam, egyrészt szakértői vizsgálatokban vettem részt, másrészt logopédusként fejlesztéseket tartottam óvodás és iskolás életkorú gyerekeknek. Elsősorban artikulációs zavarokkal foglalkoztam, illetve gyógypedagógusként a részképességek terápiájával is. Alapozó terápiát is tartottam, így a mozgásfejlesztés területében is jártasságot szereztem. Két és fél éve dolgozom a Koraiban, és Rita volt az első évben a mentorom.

Rita: Nekem meg te, Zsófi, szóval milyen szép, hogy most mi beszélgetünk, hárman, a mentori kör! (összenevetünk – szerk.)

Milyen gyerekek járnak hozzátok a Koraiban?

Betti: Főképp a beszéd- és nyelvi területeken megjelenő, markáns eltérést mutató gyerekek járnak hozzám. Mellettük megjelennek azok a gyerekek is, akiknél egy komplex fejlődési elmaradás részeként jelenik meg a nyelvi késés, ami a meglévő gyógypedagógiai fejlesztés mellett külön logopédiai támogatást is igényel.  Illetve nagyon gyakran kerülnek hozzám olyan gyerekek is, akiknél nehezen dönthető el az első vizsgálaton a pontosabb diagnózis: viselkedés- és magatartásproblémák, szociális- és kommunikációs területek érintettsége jelenik meg a nyelvi késéssel párhuzamosan. Ők gyakran hamar behozzák a nyelvi késésből adódó egyenetlenségeket, azaz rövid idő alatt már jól beszélnek, de más területeken, például a figyelem vagy az együttműködés terén egyre markánsabb nehézségek jelennek meg.  Ezekben az esetekben a folyamatdiagnosztika a feladatom, hogy elkísérjem a családot a kontrollvizsgálatig, vagy ha szükséges, másik kollégát vonjunk be az ellátásukba. Ez azért nem könnyű feladat, pláne, ha óvodába készülő gyerekről van szó.

Rita: Én is érzem úgy, hogy egy-egy eset a kompetencia határaimon kívül esik, és egészen más, amikor kiegészítő terapeutaként vagyok jelen egy autista kisgyerek támogatásában. Az nehéz, amikor már nincs hely az intézményben, és nem tudjuk átadni azokat az eseteinket, akik nem feltétlenül a mi kompetenciaterületünkhöz tartoznak. Viszont idén erre volt több jó gyakorlatom is, például az egyik autizmus specifikus gyógypedagógus kollégával elindítottunk egy csoportot, ahova be tudott kerülni olyan, hozzám járó autista kisgyerek is, akinek itt megfelelő ellátást tudtunk biztosítani. Nem mellesleg így én is sokat tanulhatok erről a területről. Illetve idén jár hozzám egy Down-szindrómás kisgyerek is, nagyon élvezem a vele való közös munkát, és ebből az együttműködésből is sokat tanulok.

Bettihez kapcsolódva én is elsősorban beszéd-és nyelvi területek fejlődésében tapasztalható késés és elmaradás területével foglalkozom, de tapasztalom, hogy e területek mellé gyakran figyelmi nehézségek is társulnak. Ritka azért, hogy a Koraiba érkező gyerekek csak a kifejező beszéd és/vagy beszédértés területén mutassanak nehézségeket. Vannak, de sokkal kevesebben.   

Úgy tudom, hogy ti közösen is tartotok csoportot.

Betti: Tavaly kezdtünk el Ritával közösen dolgozni, akkor még a klasszikus megkésett beszédfejlődésű gyerekek számára szerveztük meg ezt a csoportot (Tátika csoport – szerk.). A nyelvi területek érintettségéhez a szorongás is társuló tünetként jelent meg, olyan gyerekek jöttek a csoportba, akik nehezen tudtak mások előtt beszélni, és ebben a kiscsoportos helyzetben nagyon jól fel tudtak oldódni.

Ebben a tanévben olyan gyerekek járnak hozzánk, akiknek már nincs szüksége egyéni nyelvi fejlesztésre, viszont támogatást igényelnek a társas készségekben, és a nyelvi-kommunikációs területeken. A hallási figyelem, a finommotorika, a mozgásfejlesztés, szókincsbővítés és a grammatika is benne vannak a csoport tematikájában.

Rita: No és a mesefeldolgozás, ami nagyon jól működik a gyerekekkel! Azaz egy-egy mesét több alkalommal is előveszünk a csoportokon. A mese elemeit mozgásos akadálypályával, általunk készített bábos eszközökkel dolgozzuk fel. Azaz a mesével kapcsolatos játékokkal mélyítjük el a történet befogadását és értelmezését. Most a Telhetetlen hernyócska, A három pillangó, A három kiscica, A gomba alatt című mesékkel dolgoztunk eddig.

Betti: A mesék főleg a tanév második felében kapnak nagyobb hangsúlyt. Memóriafeladatokkal is olyan jól lehet ezt a feldolgozást segíteni. Öt gyerek jár a csoportba, és most már a szüleik nélkül jönnek be, hiszen mindannyian óvodába mennek szeptembertől.

Milyen jól megragadható, alapvető elemei vannak a beszédindító terápiának? Mondtátok, hogy általában két évesen kerülnek hozzátok a gyerekek, no de velük igazán nem elképzelhető, hogy a tükör előtt ülve dolgozzunk.

Rita: Az elsődleges terápiás cél a biztonságos kapcsolat megteremtése, enélkül elképzelhetetlen lenne a közös munka, játék a kisgyerekekkel és a szüleikkel. Ez sokszor heteken át alakul, erősödik. Aztán sokféle utánzásos helyzetet alakítunk ki, gesztusok, mozdulatok, hangok tekintetében, természetesen játékos helyzetben. Például egy szenzoros dobozban (valamilyen tapintásos szempontból élményt nyújtó termés vagy anyag, pl. rizs, tészta – szerk.) rejtünk el műanyag állatokat, és őket megtalálva utánozzuk a hangjukat. Később, ha a gyermek figyelme a képekre is irányítható, akkor a hangutánzást mindenféle vizuális eszközzel is támogatjuk. Játékos ajak-nyelvgyakorlatokat is szoktunk már a gyerekekkel együtt játszani, ehhez mindenféle motiváló eszközt, akár finomságokat is bevonunk. Én a fújást minden alkalommal becsempészem a foglalkozásokba, nem csak az artikulációs izmok ügyesítése céljából, hanem mert a légzésszabályozással a hangulatot is oldani tudjuk, ennek relaxációs hatása is van. Ha megjelennek az első szavak, akkor a szókincs fejlesztése, a hallási figyelem fejlesztése is feladatunk. Arra törekszem, hogy az óráknak valamilyen alkotás is része legyen, a nyomhagyást is fontos területnek gondolom.

Betti: Kiegészíteném még a felsorolást a mesefeldolgozással is, szinte minden órán előkerülnek a mesekönyvek is. Nyilván az adott gyerek nyelvi fejlettségének megfelelően, tehát nem feltétlenül a könyvben leírt meseszöveget olvasom fel, hanem az adott képről mesélek röviden vagy hosszabban, ez változó. Ebbe illesztem például a színek felismerését, az ellentétpárok megnevezését is. Nagyon szeretek mesékkel dolgozni, és ezt olyan színesen lehet variálni, annyi lehetőség van ebben. Be lehet vonni tárgyakat is, tekinthetünk a könyvre úgy is mint egy tárgyra, építhetünk belőle (lásd régi leporellók – szerk.), tényleg a képzeletünk szab csak határt. Az a tapasztalatom, hogy ez a korosztály pusztán önálló képekkel nem tud még mit kezdeni, kell, hogy ezt összekössük más ingerekkel, cselekedtető formában. Ha gazdagabb képanyaggal dolgozunk, sokkal rugalmasabban alakíthatjuk a beszédtémáinkat: azaz a mesekönyv organikusan több lehetőséget kínál erre, biztosan találunk olyan témát, ami a gyereket érdekli. Lehet, hogy én az állatokat mutatom neki, de ha feltűnik egy traktor is a háttérben, elképzelhető, hogy arról sokkal szívesebben beszélget az a gyerek, és a hangját is előbb utánozza.  

Rita: A cselekedtetésről jut eszembe, hogy a beszéd-és nyelvi fejlesztésbe kiválóan illeszthetőek a mozgásos eszközök is. A bújócska, a köszönés, a mondókázás, mini akadálypályák mind-mind természetes módon támogatják a motivációt, és észrevétlenül segítik a beszédtanulást is.

Hogyan tudjátok a szülőt is motiválttá tenni arra, hogy ezeket az ötleteket otthon kipróbálják?

Rita: Van olyan szülő, akivel az óra közben is tudunk beszélni, de van olyan kisgyerek, aki kifejezetten kikéri magának, ha nem kap tőlem teljes figyelmet az egész órán. A konzultációkon tudunk részletesebben, nyugodtabban beszélni velük, és azért az is sokat jelent, hogy értő figyelemmel vannak jelen az alkalmakon. Így sokkal könnyebb visszacsatolni a konzultációkon ezekre a példákra.

Betti: Ritkán fordul elő, hogy tisztán konzultációt tartsunk, mert a szülők sajnálják az időt a gyerek fejlesztéséből elvenni. Vannak, akik tudnak otthon a gyerekeikkel a látott szempontok szerint játszani, és vannak, akiknek ez nehezebben megy. Azaz ez a kérdés, amit feltettél, örök dilemma számunkra is.

Szerintetek milyen megújulásra lenne szüksége a logopédiai tudományterületnek? Azért is kérdezem, mert a válaszaitokból is az derül ki, hogy egy nagyon értékes tudásanyagról van szó, amit mára sokkal több más terület tudásával együtt kellene használniuk a szakembereknek, és visszatérni a gyógypedagógusi alapkompetenciákhoz is.

Betti: Az autizmus területén mindenképp több tudásra van szükségünk. Ha visszagondolok a logopédiai képzésre, nagyon kevés tudást kaptunk a nyelvfejlődés non-verbális időszakáról, ami ugye a kommunikációfejlesztés kiindulópontja. Amikor egy kisgyereknél nem jelenik meg az utánzás két éves korban sem, akkor elmondhatjuk, hogy nem a klasszikus logopédiai terápiás úton kell vele elindulnunk. A személyre irányuló figyelem, a tekintet használat, a közös figyelem, azaz a preverbális kommunikációs területek azok, amelyekre ezekben az esetekben az elején nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk.

Rita: Szerintem a preverbális időszak jellemzőiről talán az elmélet szintjén valamennyit tanultunk, de hogy azt a gyakorlatban hogyan lehet támogatnunk, arról kevés a tudásunk. Az autizmus tudás megszerzése mellett a motorosan aktív, figyelmét nehezen koncentráló gyerekek terápiás megsegítésének lehetőségeiről is hasznos volna többet tudnunk. Ezek az érintettségek mind megjelennek a gyógypedagógiai-logopédiai munkánk során, és ez egyre inkább így lesz.

Milyen mesekönyvet ajánlanátok a minket olvasó szülőknek, szakembereknek, amelyek kifejezetten a beszéd- és nyelvi fejlesztésben is segítségül hívhatóak?

Betti: Megmutatom az új szerzeményeimet! Palkó falun és a Palkó a városban című könyvek ezek. Mostanában jelentek meg ezek a könyvek, és Kas Bence (egyetemi docens – szerk.) írt hozzájuk ajánlást. A bevezetőben a szülők támpontokat is kapnak ahhoz, hogy hányféleképpen tudják használni ezt a könyvet, hogy jó élmény legyen a könyvnézegetés, meseolvasás. Feladatok is vannak a lapok alján, igen komplexen használhatjuk. A Boribon könyveket és a Maszat történeteket is jó szívvel ajánlom. Ezekben a történetekben olyan, a gyerekekkel a hétköznapokban megtörtént eseményekkel találkozhatunk, amelyek nagyon természetes módon segítik ezeknek az élményeknek a feldolgozását.

Rita: A Pipp és Polli és a Tölgyerdő meséi sorozatot szoktam először ajánlani. Még nem találkoztam olyan gyerekkel, akinek ezek ne tetszettek volna. Valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy én is nagyon szeretem ezeket a meséket (nevetve mondja – szerk.) A Laci és az oroszlán Marék Veronikától nekem is az egyik gyerekkori kedvenc mesekönyvem, és magasabb nyelvi fejlettségi szinten lévő gyerekeknek jó szívvel adható. A minden gyerek kicsi kincs című könyvet (Gyurkó Szilvia-Palya Bea-Szabó T.Anna – szerk.) nem is annyira a beszéd-és nyelvi fejlesztés miatt javaslom megismerésre, hanem gyermekvédelmi, testkép és én-kép összekapcsolása és a kisgyerek egészséges határainak megismerése céljából. Van hozzá egy dal is, igazán jó és komplex mesekönyv lett.

Udvarnoky Zsófi