A Fa csoport, vagyis a súlyosan, halmozottan sérült kisgyermekek óvodája több mint húsz éves múltra tekint vissza. Zelenka Zsófia gyógypedagógussal és Kubinyi Emese gyógypedagógussal beszélgettünk most, akik a csoport alapítói és szakmai vezetői voltak. A Korai kezdeti időszakában, egy nagyon szabad és megengedő szakmai légkörben jött létre ez a hiánypótló kezdeményezés, ami azóta is nagyon sok családnak jelent komoly támogatást a gyermek óvodai időszakában. Jelenleg gyógypedagógiai óvodaként működik 2010 óta, és az alapelveit tekintve ugyanúgy, ahogy a kezdetek kezdetén.

Hogy kerültetek kapcsolatba a Koraival?

Zelenka Zsófia: 1996-97 körül érkeztem a Koraiba, ahonnan néhány későbbi kollégát már a főiskolai angol óráról ismertem (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar – szerk.).

A Látásvizsgálóban szakértői munkát és korai fejlesztést végeztem, a Koraiban pedig nem volt tiflopedagógus, és több esetben is kikérték a véleményemet. A látássérültek között nagyon sok halmozottan sérült gyerek is van, így ezen a területen is volt ekkorra már tapasztalatom. Eleinte párhuzamosan dolgoztam a Látásvizsgálóban és a Koraiban is, ahol ekkor már elég sok halmozottan sérült gyereket és családjaikat támogattunk.

Kubinyi Emese: 2001 elején jöttem a Koraiba, előtte a Főiskola alatt dolgoztam egy egészségügyi gyerekotthonban. Szomatopedagógia és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányokon végeztem a Bárczin. Engem mindig is a súlyosan, halmozottan sérült gyerekek és családjaik érdekeltek leginkább, a szakdolgozatomat is ebben a témában írtam. Egy ideig párhuzamosan a Kézenfogva Alapítványnál és a Koraiban dolgoztam. Nagyon jó volt itt a Koraiban dolgozni, teljesen mást jelentett a gyógypedagógusi munka, fantasztikus volt, hogy mindent együtt, csapatban csináltunk. Végül teljes állásban maradtam itt.

Igazi történelmi idők voltak: ekkoriban jelent meg Bass László szociológus és a Kézenfogva Alapítvány kutatása, az Amit tudunk, és amit nem…az értelmi fogyatékos emberek helyzetéről Magyarországon címmel, majd a Jelentés a súlyosan-halmozottan fogyatékos embereket nevelő családokról című országos adatfelvétel. Márkus Eszter (Dr. Márkus Eszter gyógypedagógiai tanár, egyetemi docens – szerk.) rengeteget tett azért, hogy a súlyos, halmozottan sérült gyerekek kikerüljenek a képzési kötelezettség kategóriájából, és teljes jogú, tankötelezett tanulókká váljanak.

Ti előbb ambuláns ellátók voltatok a Koraiban, és később indult a Fa csoport. Hogyan?

Zsófi: Nagyon sok halmozottan sérült gyerek volt a Koraiban, és előbb ambuláns keretek között csoportokat szerveztünk nekik. Úgy éreztük, hogy sokat számítana a családoknak, ha közösségben lehetnének, láthatnának más családokat, és felmerülhetne bennük, hogy milyen reális elvárásaik lehetnek a gyerekeikkel szemben. Összefogtunk Tamási Mártival is (Gelencsérné Tamási Márta zeneterapeuta, zenepedagógus – szerk.), és kezdetben zenecsoportokat szerveztünk a halmozottan sérült gyerekeknek. Aztán Emese adott lendületet a folytatáshoz, hogy amit a csoportokon tapasztaltunk, azaz hogy mekkora szüksége van arra ezeknek a gyerekeknek és családoknak, hogy közösségben kaphassanak támogatást, azt miként vigyük tovább.

Emese: Először két csoportot egymás után szerveztünk, és így lettek hosszabb, délelőtti ellátások. Olyan területeket tudtunk a gyakorlatba behozni, amiről addig csak konzultáltunk a szülőkkel. Az evés, a gondozási helyzetek például, amelyek teljesen természetesen a csoportok részei lettek. Fontos, hogy nem csak tőlünk, hanem egymástól is leshettek el mintát a családok.

Zsófi: Barbarával (Czeizel Barbara gyógypedagógus, intézetigazgató – szerk.) együtt úgy éreztük, hogy ezt a hiánypótló munkát és ezt az igényt, ami a családok felől is érkezett, valahogy intézményesíteni kellene. Pályáztunk, nyertünk, és elindult a Fa csoport, hihetetlen időszak volt.

Emese: Sosem felejtem el, azóta sem volt ilyen lehetőség a munkámban. Zsófival, Kikivel (Hajtó Krisztina gyógytornász, gyógypedagógus – szerk.), Tóth Ancsával (Tóth Anikó gyógypedagógus – szerk.), Szelényi Mariann-nal (Szelényi Marianna gyógypedagógus-logopédus – szerk.), Ónodi Szabó Katival (Ónodi Szabó Katalin klinikai gyermekszakpszichológus – szerk.) rengeteget beszéltünk arról, hogy lehetne a legjobb a Fa csoport. Mindent, amit akkor megfogalmaztunk, hogy szükségünk lenne rá, azt mind beszerezhettük, ez ma már elképzelhetetlen.

Zsófi: Sőt, volt egy fantasztikus apuka, aki minden bútorötletünket megvalósított! Aztán mások kérdezgették, hol vettük a nagyágyat, mert olyan jó! Szóval még arra is volt lehetőség, hogy a megálmodott eszközök is létrejöjjenek. 

Ma már óvodaként üzemel a Fa csoport, de akkoriban más struktúrában működött, jól tudom?

Zsófi: Eleinte két napot jártak a gyerekek, és két nap csoport volt, így fedtük le a négy napot. Az is olyan jó volt, hogy a csapatba érkező gyógypedagógusokkal is nagyon hamar szót értettünk! Szeretném felsorolni, ki mindenkivel indultunk: Borbás Dóri, Bircsák Petra, Holczinger Éva, Kókai Zsuzsi gyógypedagógusokkal, és Simon István óvodapedagógussal lett egy szuper asszisztensünk is. Velük együtt alakítottuk ki a rendszert. Tanmenetet is írtunk, az ellátási protokollt is kidolgoztuk. Akkoriban nyolc-tíz éves korig jártak hozzánk a gyerekek, mert nem volt iskolai ellátásuk még.

Emese: Igen, aztán ahogy elindítottuk a csoportot, én állapotos lettem, szóval nem voltam hosszan ennek a részese (összenevetnek – szerk.). Még egyszer visszajöttem az ambuláns ellátásba a második gyerekem születése előtt, de aztán amikor már három gyerekünk lett, és vidéken laktunk, ez sehogyan nem fért bele sajnos. Mai napig fenntartom egyébként, hogy szívesen visszajönnék még dolgozni a Koraiba.

Nagyon inspiráló lehetett ebben a közegben dolgozni, ami egyszerre volt biztonságos és szabadságot adó. Hogyan találtátok ki a Fa csoport módszertani alapelveit?

Zsófi: Rengeteg hasznos tudás volt már akkor a Koraiban, egyrészt tanultunk a Sjou-tól (Dr. Borbély Sjoukje gyógypedagógus, klinikai szakpszichológus – szerk.), Lovass Edittől (Lovass Edit gyógytornász – szerk.), aki addigra volt Svájcban, egy hasonló intézményi struktúrában megtapasztalhatta, hogyan szervezik meg a halmozottan sérült gyerekek ellátását. Azért eléggé meg voltunk ijedve, hogy egy ekkora feladatot hogyan fogunk jól csinálni, és tényleg több helyről is kértünk segítséget ebben. A csoport struktúráját egy amerikai mintára alakítottuk, és az ambuláns ellátásból is rengeteg jó gyakorlatot tudtunk áthozni.

Emese: Gyakorlatilag kibontottuk azt, amit egy délelőtt alatt megvalósult. Úgy emlékszem, hogy azért nagyon organikusan alakult összességében, és hogy rengeteg munkát tettünk bele. Nagyon szorosan dolgoztunk össze a gyerekek mozgásos ellátóival is, és folyamatában is alakítottuk, hogy majd hogyan lesz a legjobb a gyerekek ellátása. Persze, voltak bizonytalanságok, de mindig volt kihez fordulni, és idő is volt arra, hogy ezt egyre jobban tudjuk csinálni.

Milyen kihívásaitok adódtak a szülőkkel való együttműködésben?

Zsófi: Eleinte könnyebb dolgunk volt, mert az ambuláns ellátásból kerültek a csoportba a gyerekek, és az ő szüleikkel már bejáratottabb volt a kapcsolatunk. Később azonban többféle szabályt is kellett hoznunk a gördülékeny működés érdekében. Például megszabtuk, hogy a beszoktatás hat hétig tart, és utána a szülőnek muszáj hátrébb lépnie, és átengedni nekünk napközbenre az irányítást. Ahogy azt is elvártuk, hogy ne tízre érjenek be a gyerekkel, hiszen ez egy intézmény, és muszáj elkezdeni megszokniuk egy rendszert.  Azért ezeket a kerettartásokat nekünk is meg kellett tanulnunk ebben az új rendszerben.

Jelenleg hol dolgoztok?

Emese: Azóta is fejlesztő-nevelés oktatásban vagyok, és most Vácon dolgozom egy iskolában. Ami nehéz, hogy nagyon sokféle érintettségű gyerek jár ide, és sokszor teljesen eltérő ellátási igényekkel. Közben éppen most fejezem be a Dinamikus szenzoros integrációs terápiás képzést is.

Zsófi: Egy sima bölcsődében vagyok gyógypedagógus, preventív jellegű fejlesztéseket tartok. Ősztől halmozottan sérült gyerekeket is fogadunk a csoportba. Mindemellett felnőtt rehabilitációban dolgozom a Siketvakok Országos Egyesületénél.

Hogyan kapcsolódtok még a Koraihoz?

Zsófi: Rendszeresen szoktunk találkozni Ágival (Kapronyi Ágnes gyógypedagógus – szerk.) is, és azokkal a kollégákkal is, akikkel a Fa csoportot csináltuk. Ez egy abszolút élő és intenzív kapcsolat.

Emese: Sajnos én kevesebbszer jutok el ezekre a találkozókra, de nekem is van kapcsolódásom a régiekkel. Például László Timi (László Tímea gyógypedagógus, aki egy átmeneti ideig vezette is a Fa csoportot – szerk.) két hete volt nálunk hospitálni, és olyan jó volt találkozni vele.

Udvarnoky Zsófi

---