Több éve már, hogy az Egy Sima Egy Fordított Egyesületben egy különleges mesecsoport működik olyan alsó tagozatos gyerekeknek, akiknek van speciális igényű, „fordított” testvére.

Három, mindenre elszánt meseterapeuta vezeti őket végig a kalandokon és kihívásokon: Bata Sarolta, Élő Fruzsina és Rapavi Dóra. Gyertek, járjunk utána!

Hogyan ismertétek meg egymást?

Bata Sarolta: Mi Dórával már ezer éve ismerjük egymást, mert egy gimnáziumba jártunk, majd együtt végeztük el a magyar szakot is. Általában együtt szeretünk iskolába járni, így a meseterápiás és mentálhigiénés képzést is együtt csináltuk. A gyerekeink is nagyjából egyszerre születtek, szóval barátok vagyunk. Györgyi (Bokor-Bacsák Györgyi, az Egy Sima Egy Fordított Egyesület egyik alapítója – szerk.) régi gimnáziumi osztálytársunk volt, és egyébként is figyeltük, hogy mi mindent csinálnak az Egyesületben, így ismertük meg Fruzsit. Arra gondoltunk, hogy szívesen csinálnánk együtt mesecsoportot, és erre egy MOL pályázattal lehetőségünk is nyílt. De ez már olyan rég volt. Fruzsi te hogy emlékszel?

Rapavi Dóra (balról), Bata Sarolta (középen) és Élő Fruzsina (jobbról) egy mesecsoportra készülődvén

Élő Fruzsina: De, szerintem így volt. Arra emlékszem még, hogy csináltam egy meseterápiás workshopot, és ti arra eljöttetek, de ekkor már elvégeztétek a képzést, nem?

Rapavi Dóra: Akkor már meseterapeuták voltunk, csak ezt nem mondtuk neked, mert még nem volt gyakorlatunk (mindannyian nevetnek – szerk.), és résztvevőként, saját élményt szerezve szerettünk volna jelen lenni. Egyébként 2021 óta vannak közös csoportjaink, és a szülők azt jelzik vissza, hogy nagy szükség van erre. Most zártunk le egy tíz alkalmas csoportot, és tavasszal indul a következő.

Ráadásul a családok ingyen vehetik igénybe ezt a támogatást, ami óriási lehetőség. Mit kell tudni a tavaszi csoport indulásáról?

Fruzsi: A tavaszi csoportba olyan gyerekeket is várunk, akik már jártak hozzánk korábban, tehát akik szívesen folytatnák a közös alkotást és játékot. Azt tapasztaljuk egyébként, hogy sokaknak jót tesz, ha jöhetnek még hozzánk, azaz tovább is elkísérhetjük őket, mint tíz alkalom.

Saci: Általában alsó tagozatos gyerekeknek hirdetjük meg a csoportokat, és új mesékkel készülünk. Összesen tizenkét főt várunk, vagyis ez egy kislétszámú csoport. Hárman vezetjük, pontosan azért, hogy sok figyelmet tudjanak a kapni a gyerekek. Esetükben, ahol speciális helyzetű testvéreik vannak, még központibb téma a rájuk jutó figyelem. Azért is szükséges, hogy hárman legyünk, mert sokszor van olyan gyerek, akinek átmenetileg egyéni figyelemre van szüksége, azaz valamelyikünk mellé szegődik. Ezt így, ebben a felállásban tudjuk biztosítani számukra.

A kép forrása: Mesekút meseműhely FB oldala

Fruzsi: Ami még fontos, hogy akinek még fiatalabb a gyereke, de szeretné, hogy járjon ilyen csoportba, ő is jelentkezzen, mert mi regisztráljuk őt, és meg tudjuk keresni egymást idővel. Az is előfordulhat, hogy az időpont nem jó épp, ebben az esetben is érdemes nekünk írni, mert szólni tudunk egy következő csoport indulásáról.

Mit jelent, hogy alkotó és fejlesztő meseterapeuták vagytok? Miért lehet hatásos ez a módszer a speciális igényű gyerekek testvéreinek támogatásában?

Fruzsi: A gyerekek anyanyelve mindaz, amely elemeket mi itt a meseterápia eszköztárából, tudatosan használunk. Minden érzékleti modalitást megszólítva dolgozzuk fel a meséket, sok alkotással és mozgással, nagyon másként szerintem nem is lehetne gyerekekkel együtt lenni. A mesék azért is hasznosak, mert rengetegféle megküzdési stratégiát lehet belőlük tanulni. Van, akinek a lecsendesítésre és megnyugvásra van szüksége, van, akit aktivizál, aki a csöndből, szorongásból engedni kezd általa.

Saci: Boldizsár Ildikó módszere az alkotó és fejlesztő meseterápia (Metamorphoses Meseterápiás Módszer – szerk.), az élőszavas mesemondás van a középpontjában. Teljesen másként hat egy fejből mondott népmese, mint az olvasott. A módszernek van egy kötöttebb felépítése, szerkezete, vagyis, hogy az elején belépünk a mesék világába, aztán kilépünk onnan, azaz elválasztjuk a mese terét a valóságtól, és a kalandjaink ebben a „mintha” térben történnek velünk.

A kép forrása: Mesekút meseműhely FB oldala

Ráhangolódással kezdünk, a mesemondás előtt rituáléink vannak, amelyek felkészítenek a mese befogadására. Relaxáltabb állapotban tudjuk meghallgatni a mesét, majd a mese történéseit fordítjuk aktivitásba. Kiemelünk belőle egy-egy részt, és azt együtt cselekvésbe ágyazottan átéljük. Közösen építünk hajót, együtt legyőzzük a sárkányt, s levágjuk mindegyik fejét. Tehát nem mi mondjuk meg, hogy ki legyen a mesében a király vagy a legkisebb királyfi.  A végén együtt olyasmit alkotunk, ami emlékezteti a gyerekeket a mesében történtekre, és amit ebből el is vihetnek magukkal utána. Az is fontos, hogy a meséken keresztül indirekt módon tudnak megküzdeni a feszültségeikkel, nehezebb érzéseikkel. Csodálatos módon mindenki azt tudja kivenni belőle, amire neki ott és akkor szüksége van, ami hiánya.

Dóra: Mindezt színesítjük különféle eszközökkel, amelyek tovább mélyítik egyrészt a mese terébe való átlényegülést, másrészt a saját érzéseik elérését és megfogalmazását. Így érzelemkártyákkal, hogy vagy? kártyákkal vagy éppen kendőkkel is játsszunk együtt. Minden alkalommal használunk olyán természeti elemeket is, amelyek minden érzékszervet aktiválnak a tapasztalás során. Így például magvakból kell kirakniuk a családjukat, agyaggal dolgozunk, kövekkel és fadarabokkal alkotunk.

A csoport legelején és a tíz alkalom után is csak a szülőkkel találkoztok, egyéni szülőkonzultáció formájában. Mire szerződtök velük?

Dóra: Az első szülőkonzultáció témája az, hogy a gyereküket bemutassák nekünk, hogy el tudjuk őt képzelni, és készülni rá. Fontos, hogy megismerjük azt a családot, ahonnan jön, miket szeret játszani, hogy viselkedik közösségben. A megismerés a célunk, ez nem egy diagnosztikai célú találkozás. A végén a folyamatról tudunk visszajelezni, hogy az adott gyerek az első alkalomtól az utolsóig milyen módon tudott részt venni az alkalmakon, milyen volt a beilleszkedésük tempója és rá jellemző motívumai, és persze az is érdekes, hogy a szülők mit jeleznek vissza, ők miket tapasztaltak a gyerekeiken.

Saci: Éppen most értünk az őszi alkalmak utáni szülőkonzultációk végére, és azt tapasztaltuk, hogy az egész családrendszer tud egy kicsit változni, mozdulni, harmonizálódni, ha egy tagja külső segítséget kap. Azt is sokan visszajelezték, hogy az az idő, amit erre fordítanak a gyerekkel, az számukra, a kapcsolatukban is megerősítő, mert ez egy program is kettőjüknek. Amikor azon a gyereken van a fókusz, amikor rá tudnak figyelni. Az, hogy megoldják a családok, hogy eljussanak a gyerekeik ezekre az alkalmakra, az már önmagában óriási felhajtóerő, és azt is jelzi, hogy nagyon akarnak tenni értük. A végén egyébként egybefűzve megkapják a meséket, amikkel foglalkoztunk, s bármikor újraélhetik, együtt.

Dóra: Itt a közös élethelyzet hozza össze a csoportot, és arra tudunk szerződni, hogy a bennük lévő szorongásokat, belső feszültségeket le tudják vezetni, és sorstárs közösségben az érzéseikkel tudatosabban bánjanak. Egyébként spontán kapcsolódások is létre tudnak jönni ezekből a találkozásokból, és vannak, akik külön is találkoznak már.

Fruzsi: Sőt, olyan is volt, hogy az egyik csoportra járó kislány a társa spéci testvéréhez kezdett el kapcsolódni a folyosón, és ezek nagyon fontos pillanatok. Milyen jó lehet látnia ezt annak a gyereknek, hogy az ő furcsa testvéréhez egy másik gyerek, teljesen spontán módon kapcsolódik, és megfigyelheti, ahogyan ez történik. Ez mind-mind olyan tapasztalat, ami végül kerekebb világképet eredményez.

Rengeteg munkátok lehet abban, hogy ti hárman ilyen flottul tudjatok együttműködni.

Fruzsi: Ami biztos, hogy olyan energiabombát kapnak a gyerekek és mi is ezeken a csoportokon, amivel azt érezzük, elvagyunk egy darabig. Mi is fáradtan, de feltöltődve szoktunk innen tovább menni, mert ez a lényege ezeknek a találkozásoknak.

Saci: Igen, és mostanra annyira természetes lett, ki mikor mit csinál, hogyan terem ott egy gyerek mellett, vagy hogy ki mondja a mesét, hogy megérte ez a közös tanulás. A szülők is azt mondják, hogy a folyosóról is hallani, hogy mi így hárman egyben vagyunk, jófajta zsizsgés hallható.

Dóra: Igen, hogy jól kiegészítjük egymást, és tényleg nagyon jól szórakozunk együtt.

A kép forrása: Mesekút meseműhely FB oldala

Udvarnoky Zsófi

A tavaszi tesós csoportra itt lehet jelentkezni: https://www.egysimaegyforditott.com/tesocsoport

Recommended Posts