Három új szakemberrel bővült a Budapesti Korai Fejlesztő Központ csapata. Mindhárman vagy gyakorlataik keretében, vagy szakmai továbbképzés részeként már jártak korábban az intézményben, és a 2026/2027-es tanévben örömmel csatlakoztak hozzánk.

Sok szeretettel köszöntjük Csóka Borbála gyógypedagógust, Duray Zsófia Eszter tanácsadó szakpszichológus, pár-és családterapeuta, DSZIT terapeutát és Hadikné Piskolti Judit gyógypedagógust, akik mindhárman nagyon tudatosan és sok tapasztalattal irányították hajójuk kormányát a korai intervenciós gyógypedagógusi munka irányába.

Kérlek, hogy mutatkozzatok be abból a szempontból, milyen korábbi munkahelyi tapasztalataitok vannak, és hogy miért áll közel hozzátok a legkoraibb életkorú gyerekek világa?

Duray Zsófia: Húsz éve végeztem pszichológia szakon, és a kezdetektől gyerekekkel foglalkoztam. Iskolapszichológusként kezdtem, idővel a diagnosztikus munkában is dolgoztam, szakértői bizottsági tevékenység keretében, majd óvodapszichológus lettem. Innen jöttem most a Koraiba, és nagyon örülök, hogy több tapasztalatot is gyűjthettem a családokkal, gyerekekkel való együttműködés területén. Például abban is fogok tudni segíteni a szülőknek, hogy a Koraiból kikerülve az óvodai időszakban hogyan tudják folytatni a már megkezdett támogatási formákat.

A Koraiban az fogott meg, hogy ilyen korai életszakaszban lehet segíteni, támogatni egy családi rendszert, és hogy bizony ez kulcsfontosságú a későbbi fejlődés szempontjából. Több képzésen is részt vettem itt, és nagyon szimpatikus volt a szemlélete és a szakmai közössége. Rendszerszemléletben dolgozom, DSZIT (Dinamikus szenzoros integrációs terápia – szerk.) terapeuta vagyok, illetve gyermekpszichodrámát is vezettem.

Hadikné Piskolti Judit: Közgazdászként dolgoztam korábban.  A gyerekeim megszületése után úgy éreztem, hogy szívesen választanék segítő hivatást, és pályát módosítottam. Elvégeztem a gyógypedagógiát, és két gyakorlatomat is a Koraiban végeztem. Valahogy nem volt kérdés számomra, hogy ezt a korai időszakot válasszam, a főiskolai gyakorlataim idején több korai fejlesztési helyszínt is megismerhettem. Nagyon látványos ebben az időszakban az, ahogyan az apróbb változások megjelennek, szinte hétről hétre alakulnak a gyerekeknél, és hogy mindez mekkora hatással van a későbbi életükre is. A felnőttkori pszichés jól-létnek a korai fejlesztésben van az alapja, ezért választottam ezt a területet.

Csóka Borbála: Az anyukám gyógypedagógus, ennek a világnak az ismeretében nőttem fel, teljesen természetes lett számomra a segítő hivatás választása. Szomatopedagógia és értelmileg akadályozottak pedagógiája szakon végeztem. Nagyon szeretek mindent, ami a mozgással kapcsolatos, mindig is sportoltam. Az egyetemi tanulmányaim során pedig a korai időszakkal kapcsolatos témák tetszettek a legjobban, és már korábban is érdekelt a test működése, a biológia, illetve, hogy mit lehet tenni, ha a szervezetben valamilyen működési nehézség áll fent. A terepgyakorlatomat itt a Koraiban végeztem, ami nagyon meghatározó időszak volt számomra. Inspirálónak találtam, ahogy ennyiféle szakember együtt gondolkodik, ugyanazért a célért, hogy a családok jobban lehessenek. Az is közel áll hozzám, hogy egyszerre egy családra, egy gyerekre kell koncentrálni ebben a munkamódban.

Kikkel fogtok foglalkozni a Koraiban, milyen életkorú és problématerületű gyerekekkel, családokkal?

Bori: Nagyon szeretnék pici babákkal is foglalkozni, és a kettő-három éves korú gyerekek időszaka is érdekel, és remélem, sikerül minden életkori területen tapasztalatot szereznem. A mozgásban érintett gyerekekkel fogok most főként foglalkozni, de a súlyosan-halmozottan sérült gyerekek területe is érdekel. Amellett, hogy rendkívül türelmes és segítőkész mentorom van (Galgóczy Anna gyógypedagógus – szerk.), további támogatást és információszerzést a munkaközösségekben is megtapasztalhatom. Négy team munkájába is becsatlakoztam, ezek a mozgásos team, a kora team, az SHS team (súlyosan halmozottan sérült gyerekekkel foglalkozó szakemberek munkacsoportja – szerk.) és a kirándulás team (a tipikus fejlődés állomásaival foglalkozó szakmai munkaközösség – szerk.).

Zsófi: Én is csak megerősíteni tudom azt, amit Bori mondott, hogy a rendszeres mentori kísérés mellett (Szabó Mariann fejlesztő tanár – szerk.) a kollégák is részei annak, hogy én jól és biztonságban érezhessem magamat a Koraiban!

A munka szempontjából a szociális-kommunikációs fejlesztésekbe lettem bevonva, és két év körüli gyerekekkel foglalkozom. A munkám másik részeként, pszichológusként pedig a családokkal, szülőkkel dolgozom, és sok esetben koraszülött babák kapcsán. Most még nincs rá lehetőségem, de nagyon szívesen használnám a DSZIT-es tudásomat is, akár csoportokban is. Az autizmussal kapcsolatos, a szenzoros-mozgásos és a reflexekkel foglalkozó teamek tagja lettem.

Judit: Szociális-kommunikációs és mozgásos területen is vannak családjaim, amit nagyon szerencsésnek érzek, mert ez így eléggé változatossá teszi a munkámat. Az óráimat is így, vegyesen próbálom szervezni. Főleg két-három éves gyerekekkel vagyok most, de a jövőben nagyon szívesen foglalkoznék egészen picikkel is. Engem is vonz a DSZIT terápia, és terveim között szerepel az elvégzése, illetve szívesen becsatlakoznék a diagnosztikus munkába is. Két munkaközösség része is lettem, az autizmussal és a mozgással foglalkozó teameknek.  Csodálatos mentorom van Katonáné Iványi Edit személyében, aki rengeteget segít nekem, de ha épp nem tudunk beszélni, akkor nekem is az a tapasztalatom, hogy bárkitől lehet kérdezni a Koraiban, és mindig van olyan is, aki megkérdezi, hogy vagyok. Ez nagyon jó érzés.

Volt olyan élményetek az intézményben itt az elején, ami azért elsőre nehéznek vagy soknak tűnt?

Bori: Rengeteg információ zúdult rám! Úgy éreztem, hogy hiába voltam itt terepgyakorlaton, egy csomó olyan adminisztratív munka van, amiben rendet tenni is igen sok energiát jelent. Most már azért átláthatóbbnak érzem.

Judit: Nekem is hasonló élményeim vannak, például azt hittem, van már helyismeretem, aztán kiderült, hogy mennyi új tér és eszköz van még! (összenevetünk – szerk.)

A ritmust is sok energia felvenni, mert két óra között óriási a pörgés, a tanáriban is, míg az órákon a gyerekekkel pont az ellenkező tempóra van szükségünk. No ezek között váltani, igazi kihívás!

Mit kívánnátok magatoknak erre a tanévre?

Zsófi: Jó lenne minél több területbe belepillantani, még akkor is, ha mondjuk kisbabákkal nem fogok foglalkozni! Illetve azt is szeretném, ha az intézményben a pszichológusi munka ismertebb és természetesebb lenne a szülők számára is. Remélem, ehhez én is hozzájárulhatok!

Bori: Sok szakmai tapasztalatot és tanulást kívánok magamnak!

Judit: Szakmai fejlődésre és továbbképzési lehetőségekre való bejutásra vágyakozom, mert úgy érzem, sok irányban lehet még elmélyülni ennél a korosztálynál!

Kívánom, hogy érezzétek itt jól magatokat és a vágyaitok teljesüljenek!

Udvarnoky Zsófi