Idén novemberben indul először új képzésünk, amely hagyományait tekintve a Családközpontú kora gyermekkori intervenciós képzés átdolgozott, megújult, aktualizált változata. Ez a szintén akkreditált képzés a 0-3 éves korú gyerekekkel és családjaikkal foglalkozó, korai intervenció területén dolgozó szakembereknek szól. Gyakorlatorientáltabb, a gyógypedagógián belüli önálló szakmaterület változásait követő képzésről van szó, amely felépítésében és tudásátadásában is modellálja a korai intervenció területén dolgozó szakemberek kihívásait, munkájának egyediségét és rendszerszemléletű gyakorlatát.

A képzés egyik kidolgozójával és oktatójával, valamint a Budapesti Korai Fejlesztő Központ Képzési Központjának szakmai vezetőjével, Tóth Anikó gyógypedagógussal beszélgettünk a megújuló továbbképzés kapcsán.

A képzés címe elég összetett. Segíts kérlek kibogozni!

Tóth Anikó: Egyrészt fontos leszögezni, hogy a korai fejlesztés szakmai kifejezés mára már nem teljesen fedi le azt a tevékenységet, amit a korai intervenció területén dolgozó szakemberek végeznek. Többen is, akik évtizedek óta ezzel a területtel foglalkozunk úgy gondoljuk, sokkal többről van szó. A korai életszakaszban jelen lévő segítő szakemberek munkájának része lehet a fejlesztés is, de csak egy szűk szelete. Nagyon bízom benne, hogy nem is sokára kimondhatóvá válik, hogy a gyógypedagógián belül a korai intervenció külön szakterületként jelenik meg, tehát külön képzést kell erre összeállítani.

Fontos kiemelni, hogy ebben a partneri együttműködésben, ahol a szülő(k), a szakember és az érintett kisgyerek vesznek részt, nagyon fontos pillére a szakemberi kompetenciáknak az a tudás, ami a fejlesztés területéhez kapcsolódik. Nagyon magabiztosnak kell lennünk abban, mikor milyen fejlődési állomást előkészítő lépésekre van szükség, ugyanis a korai fejlődés annyira dinamikus és érzékeny, hogy nem kísérletezhetünk. De mellette ugyanolyan fontos gyakorlati tudással is rendelkeznünk kell, rendszerszemléleti gondolkodással és tudatos, reflektív kommunikációs viselkedéssel, ami a szülővel való munkát illeti.

Jól tudom, hogy a Portage szemlélet is ebbe a képzésbe épült bele?

Anikó: Igen, a Portage modell világszerte használt és elismert módszertan, amit mi is alkalmazunk a Központban, a saját gyakorlatunknak megfelelően. Portage Programként hivatkozunk rá, és ez a tudás alapozza meg a fejlesztő munka lépéseit, így a képzés egyik tudásanyagát is.

Miért éreztétek úgy, hogy a korai életkorú gyerekekkel foglalkozó tudományterületnek csak egy szelete a korai fejlesztés?

Anikó: A képzést bemutató leírásban megjelenik, hogy a korai intervenció területén dolgozó szakembereknek tudniuk kell többirányú gyógypedagógiai/pedagógiai, illetve terápiás segítséget is nyújtaniuk. Itt rögtön tisztázni kell a kompetenciahatárokat, ami viszont szakterületenként eltérhet.

Ami viszont biztosan fontos szempont, bármelyik szakterületre is gondolunk, az az, hogy egy érintett kisgyerek ellátásában, kísérésében mindenképpen dolgunk lesz a szülővel is. Nem arra gondolok csak, hogy megmutatjuk neki, hogy mit hogyan gyakoroljon otthon, hanem rendkívül érzékenyen követjük, hogyan van együtt a gyermekével. Emellett megértjük, hogy sok múlik azon, hogyan kommunikálunk vele, az is fontos persze, hogy miként ajánlunk egy-egy játékot, vagy melyik részét hogyan magyarázzuk el, de sokkal fontosabb, hogy mit kommunikálunk a nem verbális csatornáinkon felé, és hogyan hangolódunk rá az ő nyelvezetére, viselkedésére, ki nem mondott igényeire.

Azért is fontos a kommunikációs viselkedés, mert bármekkora fejlesztési eszközrepertoárunk is legyen, elengedhetetlen, hogy megőrizzük azt a szenzitivitásunkat, amellyel a gyerek aktuális igényeit követni tudjuk.

Az idegrendszeri érést is ez az érzékeny, ráhangolódó és követői attitűd viszi igazán előrébb. Azaz, hogy éppen akkor, abban a fejlődési szakaszban mire van szüksége, mi a legfontosabb lépés ahhoz, hogy meg tudja ugrani a következő fejlődési szintet. Mi lehet most az a terület, aminek a változásával a gyerek is és a szülő is jobban fogja érzeni magát, és ebből adódóan egy sor másik területen is előrelépésre lehet számítani? Ez a gyakorlat már egy olyan szintje a szakmai tudásunk mozgósításának, ami elképesztő rugalmasságot, önismeretet és egyfajta intuíciót is igényel a szakember oldaláról.

Jól gondolom, hogy ehhez a skillhez itt a képzésben több muníciót is kapnak a jelentkezők?

Anikó: Igen, nyilván egy öt napos képzés határain belül mozogva, de több olyan gyakorlati helyzetet is fogunk teremteni, amiben kiscsoportos, csoportos formában a szakemberek a már meglévő tudásaikat, kétségeiket, kérdéseiket, őket leginkább foglalkoztató témákat a korai intervenciós ellátás kapcsán új rendszerbe lesznek képesek elhelyezni.

Azaz kommunikációs gyakorlatokra kell számítani, a tapasztalati tanulás kulcsfogalom ebben a képzésben. Mondok erre példákat. Gyakran fordul elő, hogy valamilyen kommunikációs gát miatt nem tudunk egyről a kettőre jutni egy szülővel való együttműködésben, vagy azért mert belőlünk kivált valamilyen viselkedést például egy túlmozgásos szülő, vagy azért, mert mi nem vagyunk elsőre szimpatikusak egy nagyon szorongó édesanya számára. Ezt mindannyian átéljük, de nem biztos, hogy tudatosítjuk a munkánk során, pedig éppen annyira lényeges része, mint a szűk értelemben vett fejlesztési munka. Ahhoz, hogy a jelentkezőkben elmélyítsük az igényt, hogy ezeknek a verbális és nem verbális viselkedéseknek utánagondoljanak, ahhoz előbb nekik kell megérezniük egy-egy helyzetgyakorlaton keresztül, hogy mit jelent egy-egy ilyen szituáció és az abban átélt érzés, tapasztalat. Ettől lesz több ez a képzés, mint az elődei.

Szerinted mit adhat ez a képzés egy pályakezdő és egy pályát már legszívesebben elhagyó kollégának?

Anikó: A pályakezdők a tapasztalati tanuláson keresztül megélhetik, hogy amit megtanultak, azt hogyan tudják a munkájukban a gyakorlat oldalára állítani, azaz használni. A régóta a pályán lévők, akár a pályát elhagyni készülő szakemberek számára a tudatosítást, elmélyítést adhatja a képzés. Elképesztő mennyiségű inger, érzés, hatás ér minket szakemberként ezekben az együttműködésekben a családokkal, és ezek nagyon erős hatással vannak ránk. Teljesen más, hogy szenvedünk ettől, vagy megpróbáljuk megérteni, sőt, ráeszmélni arra, hogy például miért fáradunk el annyira végtelenül egy-egy megtartott óra után. Azaz, az is fontos, hogy a gyerek és a szülő mellett a szakember is érezze jól magát ebben a kapcsolati rendszerben. Nem a tudás mennyisége, hanem a minősége, az összerendezettsége fog változni – remélhetőleg- a képzés és az általa nyújtott tapasztalati tanulás által. Ez pedig bárkinek lényeges lehet, akármennyi ideje is dolgozik a korai intervenció területén.

A képzés oktatói: Galgóczy Anna, Keisz Kinga, Tóth Anikó, Udvardi Gabriella gyógypedagógusok és Károly Fruzsina gyógypedagógus, tanácsadó szakpszichológus

A képzés oktatási napjai: 5 nap

A képzési program óraszáma: 31 óra

A képzési program kreditértéke: 40 pont

Bővebb információ: https://www.koraifejleszto.hu/szakembereknek/korai-fejlesztes-gyakorlat-csaladkozpontusag-kommunikacio/

Udvarnoky Zsófi