Magyarországon 2026-ban, a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg a Másképp gondolkodók: ADHD című, ismeretterjesztő és érzékenyítő könyv. A könyv elsősorban iskolás életkorú gyerekeknek, valamint szülőknek és pedagógusoknak szól. A szerzők, Katia Fredriksen és Yael Rothman neuropszichológusok, és az ő magyarázataik, valamit érzékeny és letisztult illusztrációk segítik megérteni az ADHD-s gondolkodás sajátosságait. Egyfelől az idegtudományi kutatások legfrissebb eredményeinek gyermekközpontú magyarázatával, másrészt három különbözően gondolkodó, ADHD-ban érintett gyerek példáján keresztül. Mit tanulhatunk ebből? A cikkből kiderül.

A szerkezet

A könyv, amit már egy ideje a kezünkben tarthatunk egy sorozat első része, és mostanra második is megjelent (Másképp gondolkodók: Autizmus), szintén a Kulcslyuk Kiadónak köszönhetően.  Én a Pagony könyvhálózat egyik üzletében leltem rá, és nagyon helyesen a kiemelt könyvek között szerepelt, központi helyen. A gazdagon illusztrált kötet első részében az agyunk működését és részeit, a területek funkciót ismerhetjük meg, teljesen magától értetődő módon és közérthetően. A könyv második felében három különböző kisgyerek gondolkodását, érdeklődési területeit, mindennapi küzdelmeit és az azokra adott megoldási stratégiáit, illetve erősségeit, tehetségüket ismerhetjük meg. Általuk sok olyan viselkedési megnyilvánulást és tipikusnak mondható helyzetet idézhetünk fel, amelyek biztosan ismerősek lehetnek az olvasóknak a környezetükből, a családjukból vagy akár saját magukkal kapcsolatosan. Két, az ADHD-ra jellemző sajátos viselkedés és gondolkodás hátterében meghúzódó terület eltérő működését is megismerhetik a gyerekek: az önszabályozás és a végrehajtó működés fogalmakat. Nem túlzás azt mondani, hogy ezeknek a területeknek a tisztázása bizony a felnőttek számára is újdonság lehet, és teljesen természetes, hogy ahogy egy gyerekkel beszélgetünk majd erről a könyvről, a magunk érintettségét is felismerhetjük általa. Ünneplendő mindenesetre, hogy ezek a fogalmak, amelyek a mindennapok ritmusához való alkalmazkodást, a rugalmas viselkedésszervezést, a cselekvéseink tervezését és kivitelezését alapjaiban meghatározzák, végre bekerülhetnek egy már iskolás gyerek szókincsébe is. Miért gondolom, hogy ez minden iskolás gyerek számára hasznot jelent?

Reális önismeret

Amellett, hogy ez a könyv-sorozat teljes természetességgel beszél az idegrendszeri sokszínűségről, a neurodiverz működésről, az eltérően gondolkodás nehézségei mellett nagyobb részben az előnyeiről is, mindannyiunkat a reális önismeretben támogat. Ahogy a három gyerek hétköznapi élethelyzeteit, küzdelmeit és örömeit is megismerjük, minket is megszólító kérdésekkel találjuk szemben magunkat. Ezek a történetek, hogy például mennyi nehézséget jelenthet a reggeli elindulás, hány ponton lehet ebben a hétköznapi rutinnak mondható cselekvéssorban elveszni, és amellett, hogy mi magunk sem jutunk előrébb, a környezetünknek is feladjuk a leckét: nagyon sok szempontból megmozgathatják, továbbgondolásra sarkallhatják az iskolás, de a felnőtt olvasót is.

Hány gyerek érezheti úgy, hogy mindig pörölnek vele a szülei, mert elvész a részletekben, mert belekotyog mások mondandójába, mert rosszul osztja be a szabadidejét és az utolsó pillanatokban már nem képes alapos házit írni? Tegye fel a kezét az a felnőtt, aki még sosem érezte úgy, hogy nem jut a feladatlistájának a végére, aki elkezdett egy folyamatot és közben jött rá, hogy nem is tudja, miért akarta ezt vagy azt csinálni, vagy hogy hogyan tovább. Hányszor érezheti magát eszköztelennek egy tanár egy olyan osztályban, ahova több olyan gyerek is jár, akik állandóan jelentkeznek, zavarják a többieket a mozgékonyságukkal, és mindenbe beleszólnak? Ezek a témák a mai napig tabunak számítanak, szeretjük azt gondolni, hogy nem érint mindannyiunkat, vagy azt, hogy kinevelhetőek, gyökeresen megváltoztathatóak, megrendszabályozhatóak. Nem vitatom, hogy nehézséget jelentenek, legfőképp azoknak, akiket közelről érint, és a megoldást, mert létezik, akkor találhatjuk meg rájuk, ha megértjük az eltérő gondolkodás logikáját és a viselkedés mögött meghúzódó okokat. Ebben segít, ha mélyen magunkba nézünk, s elismerjük, hogy más okok miatt, de mi is átélhetünk hasonló idegrendszeri működést, hogy mi is válhatunk egy csapásra „figyelemzavarossá”, érezhetjük úgy, hogy teljesen elbizonytalanodunk saját magunkban, mert nem tudunk végig vinni egy előre eltervezett feladatot. Természetesen teljesen más az, ha valaki az eltérően fejlődő idegrendszeri működése miatt viselkedik így, és egész életében küzd ezzel a sajátossággal, mint az, aki ha keveset aludt napokon át, és mondjuk még éhes is, esetleg érzelmileg is túlterhelt, a nap egy részében szétesik.

Megoldási stratégiák

A lényeg, hogy át tudjuk érezni ezeknek a nehézségeknek a súlyát, és a jó hír, amiben a könyv is kiváló példát nyújt, hogy mindezekre van megoldás. Vagyis, ha tudom, hogy elveszek a részletekben, előző este bepakolhatom az iskolatáskámat, ehhez nem árt, ha használok egy vizuális segédletet is (pl. folyamatábra, teendőlista), illetve ha hamarabb fekszem le, napközben pedig kellő mozgásos ingerrel tudom fárasztani magamat. Ezek a tanácsok minden iskolás gyereknek, de a felnőtteknek is megszívlelendőek. A másik nagyon szimpatikus vonás ebben a könyvben, hogy a végén a pedagógusokat külön megszólítja, kapaszkodókat nyújt ahhoz, hogy hogyan használják ezt az olvasmányt a diákjaikkal, ők miként kaphatnak támogatást ennek a különleges működésnek a megértésében, milyen témákkal tudják bevezetni a könyvben tárgyaltakat.

Jó érzés, hogy a szerzők a „másképp gondolkodás” hátterében fellépő folyamatok elemzésekor teljesen felhagynak az orvosi-medikális olvasattal, azaz nem maradnak meg a problémadeficitnél, hanem felsorolják, hogy a működésnek köszönhetően mennyi hasznos, értékes és pótolhatatlan gondolat születhet. Azaz megmutatják, új utakat indítanak el a gondolkodásunkban azzal a szemponttal, hogy jó dolog másképp gondolkodni, ez egy érték. Ha ezt megértjük, akkor tanárként is segíthetünk újradefiniálni a sajátosan gondolkodó gyerekek szerepét az osztályban, mozgatórugóként tekinteni túlfűtött energiáikra, reális elvárásokat támasztani velük szemben, és a társaiknak is példát mutatni ezzel. Ez a gondolatkör pedig oda vezet bennünket, hogy egy osztályban (maradjunk most az iskolai közeg világánál) minden gyereknek más igénye, szükséglete van, és másképp gondolkodik. Máshogyan old meg egy példát, egy házi feladatot, és ehhez egyedi támogatásra van szüksége. Ugyanakkor egy gyerek képes arra, hogy megtanulja jól használni ezeket a mankókat, és nekünk abban kell őt támogatni, hogy elég nagy biztonságban érezhesse magát ahhoz, hogy merje használni a saját „segédeszközeit”. Ehhez az első lépés a feltárás, a beszélgetés, a megértés, és ehhez rengeteg konkrét támpontot ad ez a könyv.

Udvarnoky Zsófi

A borítókép a cikkíró saját példányáról készült fényképe.