Miért nem mászik a baba, és mit tegyünk vele otthon?

Nincs két egyforma gyermek, és nincs két azonos fejlődési út. A gyermekek mozgásfejlődése nem teljesen ugyanolyan módon halad, vannak gyorsabban és vannak komótosabban fejlődő babák. Mindegyikük rendelkezik egy vele született testalkattal, adott temperamentummal, és az idegrendszer öröklött érési programjával. Nemcsak az egyes fejlődési állomások elérésének időpontja lehet eltérő, hanem bizonyos lépcsőfokok megjelenésének sorrendje is. A mászásnak, mit egyetlen fejlődési állomásnak a kiragadása nem célszerű, ennek a mozgásnak a megléte, hiánya vagy mássága önmagában nem jelent problémát, vagy kóros tünetet a gyermeknél.

Sok-sok gyakorlás készíti elő a mászást

A legtöbb gyermek 8-10 hónapos kora között kezd el mászni, ezzel párhuzamosan rengeteg egyéb mozgásformát gyakorol, például a kúszást, a felülést, esetleg a felállást. Ezeket a gyerekek más és más sorrendben kezdhetik el gyakorolni. Az is jellemző a mozgásfejlődésre, hogy mielőtt egy-egy újabb mozgásforma megjelenik a gyermeknél, rengeteget gyakorolnak az azt megelőző szinten, mintegy előkészítik magukat arra, hogy tovább tudjanak lépni. Meg kell erősödnie az izomzatuknak, teherbíróvá kell válnia az ízületeknek, fejlődnie kell az egyensúlyérzéknek és a mozgáskoordinációnak. Emellett a rengeteg tapasztalat révén a gyermek a saját testét is egyre jobba uralja és a teret is felfedezi. Magabiztos és kompetens lesz minden egyes fejlettségi szinten.

Hogy jut el a mászásig?

Még a mászás kialakulása előtt látnunk kell, hogy a gyermek forogni kezd, majd gurulással vagy kúszással megtanul eljutni egyik pontból a másikba. Fekvő helyzetből egyre magasabbra nyomja fel magát a karjai segítségével, majd egyszer csak térdeit is maga alá húzza és négykézlábra emelkedik, már csak a tenyere és a térde van a talajon, fejét és törzsét megemelve tartja. Még ezt követően is eltelhetnek hetek, vagy hónapok, hogy mászni kezdjen, gyakorolni kell a súlypontáthelyezést, az egyensúlyozást, ezért előre-hátra hintáztatják magukat, rugóznak ebben a helyzetben. Néha elképesztő akrobatikus mutatvánnyal „tótágast” állnak, popsijukat az égnek emelik és már csak a talp és tenyér marad a talajon. De ezzel nem elégszenek meg, a négy pontos támaszból felemelik egyik-másik végtagjukat, és 3 ponton támaszkodva egyensúlyozgatnak. Ezekkel a furcsa tornagyakorlatokkal készítik elő testüket és képességeiket arra, hogy egy következő mozgásfejlődési állomást meglépjenek, például mászni kezdjenek.

A mászó mozgás is fejlődik

Maga a mászás sem egy statikus állomás, az első pár lépés még nagyon bizonytalan, szaggatott, kicsit „robotosan” teszi meg a gyermek. Majd ahogy egyre többet gyakorolja, úgy lesz gördülékenyebb, csiszoltabb és gyorsabb a mozgás. Végül már nem csak a síkban járják be a rendelkezésükre álló területet, hanem más dimenzióban is meghódítják teret, átmásznak, átbújnak akadályokon, felmásznak egyre magasabb tárgyakra, bútorokra, lépcsőre és megtanulnak biztonságosan lejönni is. A mászás a legtöbb kisgyermek életében 3-4 hónapig is az uralkodó mozgásforma lehet, akkor is ha ezzel párhuzamosan eleinte még kúszik is, illetve később a felállást és első lépéseket is megteszi.

Mit tehetünk a gyermekünk megfelelő mozgásfejlődéséért?

A mozgásfejlődésben nem csak az a fontos, hogy mikor mit lép meg a baba, hanem az is, hogy helyzetben amit felvesz milyen a testtartása, illetve a mozgás amit csinál, megfelelően harmonikus-e, jól kivitelezett-e, minőségében is rendben van-e. Ezt a környezeti tényezők is nagyban befolyásolják, ami rajtunk szülőkön múlik leginkább. De mit tehetünk? Ami biztos, hogy a jól fejlődő csecsemőt nem kell tanítani a mozgásokra, nem szükséges tornásztatni, és semmiképp sem szabad olyan testhelyzetbe hozni, amit ő maga még nem tud felvenni, nem szabad olyan mozgásra rákényszeríteni, amire még nem érett meg a fejlődésében. Viszont vannak fontos dolgok, amiket megtehetünk. Például a csecsemőt még egy kevésbé szerencsésen megválasztott ruha is akadályozhat a szabad mozgásban. Ami nagyon divatos kis farmer, vagy szoknya az maradjon a vendégégben, ünnepeken használt ruhák sorában. Otthon, a mindennapokban legyen rajtuk a puha pamut rugdalózó, vagy a rugalmas anyagból készült, kényelmes, gumis derekú nadrág, nem túl vastag pulóver. És ami még ennél is fontosabb, a helyváltoztató mozgások kigyakorlásához tér kell, minél nagyobb szabad terület a lakásban, ami viszonylag kemény is és persze biztonságos is. A francia ágy túl puha és nem biztonságos már ebben a korban. A járókát is kezdik kinőni, a kiságy alváson kívül már szóba sem jön. Legjobb, ha a gyerekszoba vagy nappali tehető biztonságossá, esetleg úgy, hogy egy része el van kerítve. Nem kell szivacsokat vagy puha paplanokat letenni a földre, a parketta, a szőnyeg vagy esetleg polifoam lefektetése kellően szilárd alapot biztosít a mozgások gyakorlásához. Azok a gyermekek, akik szabadon gyakorolják a mozgásokat, és a saját ütemükben fokozatosan lépnek egyik fejlettségi fokról a másikra, megtanulnak vigyázni magukra, nem dőlnek el, borulnak fel gyakran, illetve ha mégis akkor ügyesen kitámasztanak vagy gördülnek, és megóvják fejüket a beütődéstől.

Baj-e, ha kimarad a mászás?

Önmagában a mászás hiánya, vagy későbbi kialakulása nem vezet tanulási nehézségekhez, emiatt sokszor aggódnak a szülők, és szakemberek is. Az ugyan igaz, hogy a tanulási zavarral küzdő gyerekek között többen vannak akik nem másztak, de az ő mozgásfejlődésüben más is tettenérhető volt. Mire figyeljünk tehát? Fontos, hogy a fejlődést folyamatában szemléljük. 4-5 hónaposan jól tudott-e már hason fekve alkarjára vagy tenyerére támaszkodni, és játékokért nyúlni. Megtanult-e hátról hasra és hasról hátra forogni 6 hónapos korára? Hason fekve el tudott-e fordulni 7 hónaposan egyik és másik irányba, ha nem előtte hanem mellette volt a játék. Gurulva vagy kúszva tudott-e 8-9 hónapos korában helyet változtatni. Ha már 10 hónapos, és még nem mászik, de váltott kar-láb mozgással kúszik és próbálgatja a négykézláb állást, akkor is türelmesek lehetünk még. Persze fontos körülmény, hogy ekkor már lent a földön legyen a gyermek játszó helye kialakítva, és ne sokat legyen kézben, illetve ne tegyék a nap nagyrészében hintákba, székekbe, kanapé sarkába, és végképp ne babykompba. Ezekben nem tud megfelelően gyakorolni, nem utalja saját testét. Bizonyos testrészeit tudja ugyan mozgatni, de komplex mozgássorokat nem képes kigyakorolni. Szakemberhez csak akkor kell fordulni, ha a mozgásfejlődés minden főbb állomása jóval (hónapokkal) az átlagnál később alakul alakul ki. Vagy minőségében minden mozgása más a gyermeknek, például féloldalas. De ez is csak akkor figyelemfelhívó, ha minden életkorban a mozgásfejlődés összes állomásánál látható volt. Aszimmetrikus végtag használat a kúszás vagy a mászás időszakának egy részében megjelenhet, de ha ez korábban a hason támaszkodásnál, a nyúlás-fogásnál nem volt jelen, akkor nem kell aggódnunk, illetve adjunk időt és figyeljük a gyermek további fejlődését.

Mi is történik, amikor a gyermek mászik?

Mint az összes többi mozgásfejlődési állomást, a mászást is fontosnak tartjuk. Amellett, hogy a gyermek testének összes izma dolgozik a mászás során, az ízületek még egyenletesen vannak terhelve, a testsúly eloszlik a négy végtagon. Az egyensúly stabilabb ebben a helyzetben, mint állás során, de a kúszásnál már magasabbra kerül a baba súlypontja, és az alátámasztási felület is kisebb, így a gyermek egyensúly érzéke is folyamatosan próbára van téve amikor mászik. Végül az is lényeges, hogy a végtagok mozgásában megjelenik egy olyan ritmikus ellentétes kar-láb mozgás, ami a két agyfélteke működését egyre jobban összehangolja. Nem is beszélve arról, hogy mászással már a teret is elkezdi meghódítani a csecsemő, tapasztalatot szerez a térben való mozgásról, a saját képességeiről és megtapasztalja határait is.

Mit tegyünk, ha túl hamar feláll a baba?

Előfordul, hogy a gyermek a mászás megkezdése előtt vagy azzal szinte egy időben feláll, vagy felül. Ezt nyilván nem tudjuk megakadályozni, de nem kell a lehetőséget felkínálni, biztatni ezekre a mozgásokra, és nem érdemes tapsikolni vagy nagy ovációval örülni, ha sikerült. Inkább gurítsunk szét labdákat, hogy a gyerek másszon utána, vagy kergetőzzünk vele négykézláb a lakásban (erre a testvérek is szívesen vállalkoznakJ). Ha akadályokat is teszünk a nappaliba, akkor a mászás gyakorlása izgalmasabbá válik. Például kisasztalt pokróccal letakarva, vagy üres katrondobozt ami alatt bujkáni lehet. A kókuszmartacot a kiságyból napközben a földre téve ezen át lehet mászni. A kanapé leszedhető szivacs elemein, vagy egy felfordított lavóron pedig remekül lehet a fel- és lemászászást gyakorolni. Ha a felület változatos, annak a felfedezése is leköti a gyermeket, pl. különféle szőnyegek és parketta váltakozása, esetleg egy-két új lábtörlő, amiket használat előtt egy időre a nappaliban helyezünk el. És ha az évszak megengedi, akkor kint a szabadban is rengeteg olyan lehetőség van, ami mászásra ösztönzi a gyermeket. Városban is találunk parkokat, játszótereket, ahol a mászó gyermeket is le tudjuk tenni. A nagyobb területen messze vannak a felkapaszkodási lehetőségek, sokat kell mászni egyik helytől a másikig. Az időjárási viszonyok sem annyira korlátozóak már, vannak jó bélelt ruhák, teljesen vízhatlan nadrágok, amikben nyugodtan kimehetünk eső után, vagy akár havas időben is.

Hajtó Krisztina, gyógytornász, gyógypedagógus

Mennyit játsszunk a gyerekkel? Mikor játsszunk vele?

Ne játsszatok együtt, amikor …

… a gyerek kipihent, és éhes az élményszerzésre! Fontos ilyenkor, hogy a szülők rendszeresen és jól előkészítsék gyermekük játékkörnyezetét. Ezenkívül kell hozzá bizalom: higgyük el, hogy környezete és napirendje alapján a gyermek egyedül, saját tempójában és egyéni érdeklődése szerint  fel tudja fedezni azt, ami körülveszi őt.  Ilyenkor elég, ha a szülők leteszik őt egy játszásra csábító környezetbe. Nincs szükség “elő”-játékra, a gyereket nem kell felszólítani arra, hogy játsszon. Ha a szülő kezdettől fogva bízik gyermeke önállóságában – amennyiben ez a személyiség kibontakozására, egyéni fejlődésére vonatkozik -, hamarosan rá fog csodálkozni az eredményekre. A gyermek önálló ötleteire, leleményességére, kitartására.  A szülőknek azt az érzelmi hátteret kell biztosítani, ami ezt az önállóságot és kitartást lehetővé teszi. De ezt sem játék közben, hanem előtte vagy utána. Gyereküket munkája közben ne zavarják, hiszen a világ önálló felfedezése komoly és örömteljes munka a kicsi számára.

Akkor érdemes egy rövid ideig játszani vele, amikor …

 … egyedül már kijátszotta magát, s például még nincs itt az ideje annak, hogy ebédeljen, hogy sétálni menjenek, hogy lefektessék őt, vagy hogy fürödjön. Az is előfordulhat, hogy a játéka valami miatt átmenetileg elakadt, ilyenkor persze segíteni kell az akadály elhárításában. Az együtt játszás kiegészítheti tehát a gyerek napirendjét, de fontos, hogy ne legyen központi eleme a napnak! 

S ha nem hagy békén?

Amikor a szülő azt éli meg, hogy gyereke egyfolytában nyűgös, magától nem tesz semmit, általában arról van szó, hogy nincs megfelelő napirendje, vagy ő szoktatta rosszul a kicsit arra vonatkozóan, hogy mikor mit várhat el tőle. Gyakran a szülők maguk alakították a helyzetet úgy, hogy ez így legyen. Nem akarták, de így alakult…
Lehet hogy nem tudták, hogy egyedül is rengeteg mindenre képes a gyerekük, vagy lehet, hogy úgy gondolták, hogy a kicsinek minden idejükhöz joga van. Jobb, ha idejében meggondolják magukat, még akkor is, amikor az elvárások szintjén a változásokat csak lassan adagolhatják a kicsijüknek. Hiszen ő már szokva volt ahhoz, hogy állandó személyzet veszi körül. 

A napirend legyen előrejósolható 

A legjobb, végiggondolni a napirendet, s ahol még nincs, kialakítani egyet. A gyerekek szeretik az állandóságot a napjaikban, tájékozódni is jobban tudnak, idejében képesek felkészülni a már ismerős következő programpontra. Vagyis, ha mondjuk, az öltöztetés és a reggeliztetés után szeretné, ha lenne egy kevés idő a saját dolgaira a gyerek nélkül, akkor azt mondja meg neki, miközben még öltözteti vagy reggelizteti. A lényeget már a nagyobb csecsemő is érti! Mondd meg, hogy mi várja majd a játszóhelyén, ami legyen vonzó, kihívó, a korának megfelelő. A gyerek játékait nem elég kiönteni elé, rendezgessük el a járókában, játszószőnyegen. A játékok közötti látványos, vonzó összefüggéseket sejtve, ő maga fog kísérletezni velük.  (A rend és rendetlenség kérdésről egy másik írásban beszélünk majd.)

Nem csak mi vagyunk fontosak neki!

Furcsán hangzik talán, de a szülők néha túlértékelik a saját szerepüket a gyermek életében. Főleg elsőszülött gyermekek élhetik meg, hogy szüleik nem hagynak időt nekik arra, hogy ők maguk kísérletezzenek. Azonnal ott teremnek, ha valamit a gyereknek kellene megoldania. Már csecsemőkorban hagyni kell őket átcsúszni vagy átmászni valamin, kisdedkorban pedig engedni, hogy egyedül fedezzenek fel egy játékot, ami esetleg hosszabb időt és türelmet igényel a gyerektől. Lehet, hogy a feladat még nehéz a kicsinek, hogy a kívánt cselekvésnek még nincs itt az ideje. Tapasztalja meg ezt ő maga, s figyelje meg a szülő, hogyan bánik a frusztrációra is alkalmat adó helyzettel. Lehet, hogy a guruló csecsemő a küszöbnél ügyesen visszafordul, nem látszik frusztráltnak. Lehet hogy újra meg újra próbálni fogja az elgurult tárgyat megszerezni! Kitartó! 

Csodálatos képességekre tesz szert e próbálkozások által, függetlenül attól, hogy már ma lesz sikeres, vagy csak két hét múlva. Az is lehet, hogy egészen mást tesz majd a tárgyakkal mint mi tartanánk elvárhatónak, lehet hogy olyan dolgokat talál ki, amelyek a szülőnek nem jutottak volna eszébe.  Az önálló játékra tehát szüksége van, és jó, ha az erre való idő beépül a kicsi napirendjébe. 

Egyre több az olyan szülő, aki gyermekét egyfolytában magával cipeli. Úgy gondolja, hogy egész nap beszélni kell hozzá, hogy le kell kötni ébrenlétének minden pillanatát. Könnyen zsarnokukká válhat így a kicsi, ami viszont senkinek sem jó. Engedje szabadon, bízzon abban, hogy egyedül is boldogul a játékaival. Nem csak a szülővel való kapcsolatban lelhet örömöt, hanem a saját ügyességében és okosságában is! 

Szerző: Dr. Borbély Sjoukje, gyógypedagógus, pszichológus