Marton Kinga az ELTE szociális munkás és szociálpolitikus szakán végzett, majd az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán értelmileg akadályozottak pedagógiája szakos terapeuta és pszichopedagógia szakos tanár lett. 2021 szeptembere óta dolgozik a Budapesti Korai Fejlesztő Központban. A Szociális mini-iroda három éve működik, és annak vezetéséről, munkájának kihívásairól kollégánk, Siba Mónika logopédus, szülő-csecsemő konzulens kérdezte.

Az első kérdésem az, hogy hol van a szerepe a családok támogatásában a munkádnak a Budapesti Korai Fejlesztő Központban?

Marton Kinga.: Az Intézmény vezetése törekedett arra, hogy dolgozzon a Koraiban szociális munkás végzettségű kolléga is, így kerültem ide. Korábban sok olyan kérdés érkezett a gyógypedagógus kollégákhoz szociális kérdésekben, amik megválaszolásában nem érezték magukat kompetensnek, hiszen ez tényleg egy külön szakterület. Fontos volt, hogy egyrészt a családokhoz több információ és konkrét támogatási lehetőség híre jusson el, másrészt a gyógypedagógusok tudjanak konkrét szakembert javasolni a családoknak, amikor ezekre a kérdésekre választ keresnek. Erre találtuk ki a Szociális mini-irodát.

Az információ megosztásán túl a másik nagyon fontos feladatom, hogy bármilyen élet tervezési kérdésben segítsek. Például a bölcsőde, óvoda választásban, vagy a jövőkép megtervezésében is tudok hasznos szempontokat adni a szülőknek. Pszichológust nem igénylő, de a családi működésre kiható kérdésben is beszélgethetnek velem. Azt viszont tapasztalom, hogy az információs kérdéseken túl egyelőre kevesebbszer kérik a segítségemet a családrendszert is érintő, összetetteb kérdésekben.

Lehet, hogy az ambuláns ellátásból azért jut el kevesebb kérdés vagy szülő hozzád, mert nincs meg ez a napi személyes kapcsolat?

Kinga: Azt gondolom, hogy a gyógypedagógusok felé vannak bizalommal, a vele való folytonos együttműködésben tudják egyáltalán feltenni ezeket a kérdéseket. Egyre több részletes tájékoztató van az igénylések módjáról, meg hogy ki veheti igénybe, és ki nem a juttatásokat. Szerintem ez a másik oka. Azt, hogy egy segítő beszélgetésre miért jönnek kevesebben, nehéz megítélnem. Ezt a részét a munkámnak különösen szeretem, például amikor életút tervezésnél átgondoljuk, hogy most mi a család aktuális élethelyzete, honnan kapnak segítséget, kik a támogatói körök, ki veszi őket körül, honnan várhatnak nem csak anyagi, hanem akár fizikai segítséget.

Még azt tudom elképzelni, hogy téged megkeres a gyógypedagógus, és akkor ő teszi fel a szociális segítségekre vonatkozó kérdéseket egy-egy családdal kapcsolatban. 

Kinga: Gyakran fordul elő, hogy a gyógypedagógus megkeres, és együtt átgondoljuk ezeket a szélesebb körű támogatási lehetőségeket a család körül. Ez egy áttételes módja a segítségnyújtásnak, de így is megoldódik az a probléma, csak nem a család fordul hozzám a kérdésükkel, hanem a gyógypedagógus. Így is egy jó gyakorlattá válik, és azt mondhatjuk, hogy közvetetten, de beépül a Szociális mini-iroda tudása a gyógypedagógiai tanácsadói munkába.

Azt azért mondjuk el, hogy a Koraiban nem úgy zajlik a szociális munka, mint egy családsegítőben, hogy rendszeresen visszajár a család. Inkább jellemzőbb, hogy 1,5-2 órát beszélgetünk alkalomszerűen, és ezután elindulnak valamerre. Sokszor nem is kapok visszajelzést arról, hogy mi lett a végeredmény. Vagy csak a gyógypedagógus jelez vissza, hogy minden rendben. De ez ennek a működésnek a sajátja, és inkább az a fontos, hogy be tudtam kapcsolódni, még ha csak futólag is, annak az adott családnak az életébe.

Milyen együttműködéseket kell a családok támogatása okán fenntartanod?

Kinga: Természetesen a gyógypedagógusokkal meg az esetmenedzserrel szorosabban dolgozom együtt. Amikor szükséges, de szerencsére még kevésszer fordult elő, a kerületi gyerekjóléti szolgálattal is, ahol a család él. Az többször fordult elő, hogy információt kértem ezektől a kerületi gyerekjóléti szakszolgálatoktól, hogy milyen konkrét szolgáltatást tudnak ajánlani az adott családnak. Gyakran működök együtt alapítványokkal is. Például az Otthon Segítünk Alapítvánnyal, vagy a Kézenfogva Alapítvánnyal, ahol hasznos információkkal, konkrét támogatási lehetőséggel tudtak szolgálni.

A munkám tulajdonképpen egyben egy hálózat működtetése is: el tudom irányítani a szülőket oda, ahol a problémáikhoz tartozóan megkapják a speciális megoldást. A segítség nem biztos, hogy én vagyok, sőt én általában azt mondom, nem fogom tudni a megoldást, de meg tudom találni azt, aki biztosan tudni fogja nekik a választ, és profi benne.

Tehát inkább ezekhez a szociális szolgáltatásokhoz való hozzájutás az, amiben tudsz segíteni a családoknak? Vagy a lehetőségek feltérképezésében?

Kinga: Igen, a lehetőségek feltérképezésében, mert nem tudnak az otthon segítőkről, a családsegítőkről, hogy ezek nem csak gyerekvédelmi funkciót töltenek be, hanem vannak programjaik is. Nem tudnak a családterápia lehetőségéről sem, vagy arról, hogy itt van a házon belül is, tehát mindig egy kicsit meglepettek. Vagy ilyen a Kézenfogva Alapítvány jogsegély szolgálata. Sokszor van olyan jogi kérdés, amiben tudom, hogy a jogsegély biztos, hogy fog tudni segíteni. Hozzájuk küldöm a mi eseteinket, mert azok olyan speciálisak, hogy – mivel nem vagyok jogász nem fogom tudni a választ – de tudom olyan helyre küldeni őket, ahol viszont igen.

És miben érzed azt, hogy speciálisabbak a mi eseteink?

Kinga: Egy intézményben való elhelyezés irtózatosan nehéz és komplex feladat a családnak. Egy SNI vagy BTMN-es kóddal bekerülni óvodába, ahhoz konkrét menedzsmentet kell működtetniük. És a korai fejlesztésre jogosultság után megtalálni a megfelelő intézményt, ha már a nyílt napon azt mondják a szülőnek, hogy „hát ez a kisgyerek nem biztos, hogy ide jó lesz”, akkor különösen emberfeletti küzdelmet jelent. Ekkor jövök például én is a képbe, mert sok olyan kérdés lehet a szülőben, amiben ezt a „hálózatos” tudásomat jól oda tudom állítani a család mellé. Mihez van joguk a szülőknek? Milyen konkrét információkat kell tudniuk ahhoz, hogy megfelelően képviseljék a gyerekeiket? Ezek állandóan visszatérő témák az óvodaválasztás körül.

Milyen eredményei vannak a munkának az elmúlt 3 évben? Mi az, amire úgy emlékszel vissza, hogy a te munkádnak köszönhetően történt előrelépés a család életében?

Kinga: Amik nekem leginkább megmaradnak, amikor személyesen dolgoztam családdal. De nyilván nagy eredmény, hogyha örül a család, hogy meg tudja igényelni a GYOD-ot, mert az nekem már egy bevett gyakorlat, de valójában nekik egy biztonságot adó jövedelem, hogy az édesanya otthon tudjon maradni, kevesebb órában tudjon dolgozni, hogy maradjon idő a gyerekre. Ez az egyik, az igénylések, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés. De voltak azok a beszélgetések is, amikor elindult egy család az elfogadás útján, vagy éppenséggel megoldódott egy akutnak hitt probléma is. Hogy hosszútávon is megoldást találtak.

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Siba Mónika