Drávai Tamás 2007-ben költözött Szolnokról Új-Zélandra a párjával, s mostanra új-zélandi állampolgárként éli hétköznapjait. Az Időház nevű projektjének köszönhetően ritka és daganatos betegségben szenvedő gyerekeknek és felnőtteknek, valamint családjainak segít néhány napos, ingyenes utazási lehetőséggel. A kezdeményezése összekapcsolja az érintetteket olyan szállásadókkal, akik apartmanjaikat, vendégházaikat évente pár alkalommal karitatív céllal adják ki.

Segít abban, hogy a betegeknek minőségi idő jusson új terekben, kiszakadhassanak a krónikus betegségek nyomasztó mindennapjaiból.

Új-Zélandon élsz 2007 óta és onnan működteted az Időházat. A szállásdonorok nem bizalmatlanok veled, amiért a személyes találkozásra nincs lehetőség?

Az internetet már 1996 óta használom, később webdizájnerként is dolgoztam, ezért van gyakorlatom. Az Időház ötlete egyébként itt Új-Zélandon született meg, az egyik szomszédunk hasonló szervezetnél dolgozott (https://timeoutnz.org/ – szerk.), és szimpatikus volt. Eleve érzékeny vagyok a társadalmi nehézségekre, problémákra, és aztán magam is érintetté váltam, amikor az édesapám hosszú betegség után meghalt. Mindezek együttesen adták az ötletet ahhoz, hogy elindítsam Magyarországon ezt a projektet, amihez hasonló nem létezett.

2023 májusában indítottam el az Időházat, az elején csak szállásadókat kerestem. Óriási munka volt, hogy végig böngésszem ezeket a lehetőségeket, és megszólítsam őket. Sokan nem jeleztek vissza, de kitartottam, mostanra körülbelül 100 szállásdonor áll rendelkezésre. Alapvetően emailben kommunikálok.

Nem érzem úgy, hogy nagy bizalmatlanság lenne, inkább az elején voltak bizonytalanabbak néhányan, akik igénybe vették az ingyenes szállás lehetőségét. Volt olyan, aki azt hitte, ez csak adatgyűjtés, vagy egészen a megérkezésig szkeptikus volt.

Akik jelentkeznek, többnyire kezelés alatt állnak, vagy akár szükségük lehet arra, hogy a közelben legyen orvosi ellátás, és akadálymentesített környezet. Ezeket a szempontokat hogyan egyeztetitek össze a szállásadókkal?

A kérvényezőknek kell megtalálniuk az elérhető szállások közül azt, ami számukra a leginkább megfelelő, végig gondolni, hogy ha nincs autójuk, akkor olyat válasszanak, ami vonattal vagy busszal könnyebben megközelíthető. Ha kerekesszékes a beteg, akkor figyeljenek, hogy olyan helyre menjenek, ahol nincsen lépcső. Nem is lenne reális elvárni a szállásadótól, hogy még bármilyen plusz szolgáltatást kialakítson. Van olyan szállásdonor, ahol ingyen étkezés is biztosított, és a tulajdonosok általában ajándékokkal várják az utazókat. A szálláshelyek többsége külön álló vendégház, panzió, azaz az igénylők magukban lehetnek, nem zavarja őket senki. Ha több apartman van a vendégházban, akkor is figyelnek rá, hogy az adott időszakban csak az időházas vendégek legyenek jelen.

Azok a betegek, akik nagyon rossz állapotban vannak, folyamatos ellátásra szorulnak, eleve nem utaznak. A betegeket nem csak családtagok kísérhetik, hanem betegtársak, barátok is. Akikkel ők utazni szeretnének. Elég nagy segítséget jelent ez a betegeknek, ugyanis éppen a kezelések és munkából kimaradás miatt az üdülésre, nyaralásra már általában nem marad pénz, idő vagy lehetőség.

A szolgáltatást akár az érintett nélkül is igénybe lehet venni? Arra gondolok, hogy ha egy tartós beteg gyermeket nevelő szülőpár szeretne kikapcsolódni egy hétvégére, ők is jelentkezhetnek?

Fontos leszögezni, hogy az érintett személynek jelen kell lennie az utazáson, az már nem fér bele a kereteinkbe, hogy csak a hozzátartozókat segítsük pár nap pihenéssel, sajnos. Bár érthető lenne a motiváció. Nem lenne etikus, ha egészséges hozzátartozók mennének el ezekre a szállásokra, mert pont az lenne a cél, hogy az érintettek végre más környezetben legyenek. Nagyon sokat jelent, ha valaki végre láthatja például a Mátrát, a Balatont vagy a Tisza-tavat, vagy ha csak kiülhet egy csendes kertbe, távol a város zajától.

Hogyan zajlik a jelentkezés?

A weblapon keresztül kell jelentkezni, és egy visszaigazoló email után el kell küldeni az érintett beteg dokumentumait, amiknek meg kell felelniük a kritériumoknak. Különbséget kell tenni rosszabb egészségügyi helyzetben lévő, nagyon kimerült és elkeseredett betegek között, meg azok között, akik mondjuk tizenöt éve gyógyultnak tekinthetők. Kilencven százalékban olyan emberek jelentkeznek, akik beletartoznak a támogatott célcsoportba.

Ezek után a weblapról tudnak válogatni az elérhető szállások közül. Egy szállásadó évente egy-két vagy három alkalommal tudja ingyen átadni a szálláshelyét, tehát a honlapon jól követhető, melyek elérhetőek éppen. Szállástól függ, mennyi időre tudják átadni a vendégházakat, van, aki két-három napra, és van, aki négy éjszakára. Ausztriában és Horvátországban is vannak magyar szállásdonorok, ahol akár egy hetet is el lehet tölteni. Nyilván a főszezonban korlátozottabbak a lehetőségek, ezt el kell fogadnunk.

Én tulajdonképpen közvetítek az igénylők és a szállásadók között: ha a vendégek által megjelölt időpont jó a szállásadónak is, akkor összekötöm őket, és a többit egymás között egyeztetik. Nyilván arra nincs lehetőség, hogy valaki last minute igényeljen utazást, én is csak szabadidőmben foglalkozom az Időházzal, és a szállásadónak is előre kell terveznie.

Úgy tudom, hogy Új-Zélandon is olyan munkát végzel, amivel sérült gyerekeknek segítesz.

Igen, school driver is vagyok, ami azt jelenti, hogy elsősorban autista és sérült iskolás korú gyerekeket szállítok kisbusszal, hogy otthonról eljussanak az iskoláikba, és aztán ugyanígy haza. Itt nagy távolságok vannak, ezért az Oktatási Minisztérium támogatja a szülőket abban, hogy a gyerekeik ilyen módon eljussanak a speciális iskoláikba. Középiskoláig nagyon jól ki van találva a támogatásuk, fejlesztésük rendszere. Természetesen emellett van még más munkám is, és sok más dologgal foglalkozom a magánéletemben.

Hogyan tudsz mindehhez motivációt találni, hiszen ez számodra egy önkéntes munka?

A többség valamilyen módon visszajelzi, hogy nagyon hálás azért, hogy eljuthat ingyen pihenni, és ez jó érzés. Nem tartom olyan nagy dolognak ezt a kezdeményezést egyébként, számomra ez valahogy természetes. Vannak, akik a garázsban bütykölnek, (nevetve mondja – szerk.) én pedig ezzel foglalkozom, vagyis ezzel is. Volt egy kedves beteg hölgy, aki eljutott az egyik ingyenes szállásra, és segített újabb szállásdonorokat találni. A következő évben ugyancsak szeretett volna eljutni valahova, de aztán visszamondta a lehetőséget, mert érezte, hogy meg fog halni, és sajnos így is lett. Ez mondjuk egy szomorú történet, de számomra emlékezetes.

Udvarnoky Zsófi

A borítókép a flickr.com oldalról származik.