Előbb Nyíregyházán, majd Budapesten is megalakult a Csodavár, amely korai fejlesztéssel kapcsolatos szolgáltatásokat nyújt. Az intézmények alapítója és megálmodója Kisari Károly célja a természetes inklúzió, ami a Csodavár tereiben nap mint nap megvalósul. A korai életkorú eltérően fejlődő gyerekek terápiás ellátása mellett a felnőtt fogyatékos emberek nyílt munkaerőpiaci támogatásával is foglalkozik. Erről a szerteágazó támogatási rendszerről beszélgettünk.

A nagylányotok révén, aki Down-szindrómás, érintett szülők vagytok. Mi az eredeti végzettséged, és hogyan változott meg attól, hogy az életetek is új irányt kapott?

Alapvetően közgazdász vagyok, marketing és értékesítés területen dolgoztam. Kereskedelmi és szolgáltatási profilú vállalkozásaim voltak. 2004-ben vettem át a Down Egyesület (Rejtett Kincsek Down Egyesület – szerk.) elnökségi pozícióját, és 2008-tól kezdtünk el komolyabban foglalkozni a Down Dada hálózat keretében a szülőtámogatási formák kiépítésével.

Mi is sokat jártunk más érintett családokhoz, tele voltunk rossz tapasztalatokkal, amik dühítettek. Megéltük, hogy mekkora energiabefektetés a fejlesztésekre feljárni Budapestre, hetente többször is. Akkoriban itt Nyíregyházán nem volt lehetőség hova elvinni egy Down szindrómás kisgyereket korai fejlesztésre. Ezt a hiányt pótolandó alapítottuk meg Nyíregyházán a Csodavárat (Csodavár Inkluzív Fejlesztő Központ és Játszóház – szerk.). Más érintett szülőkkel együtt találtuk ki azt a koncepciót, hogy a korai fejlesztés szolgáltatása mellett teremtődjön tér arra is, hogy az eltérően fejlődő gyerekek és családjaik találkozzanak más, tipikusan fejlődő társaikkal. Ezért a Csodavárban van inkluzív játszóház is.

Azóta a Csodavárból van már egy budapesti intézmény is, illetve létrehoztátok Nyíregyházán a Mentorállás Alapítványt is. Mit hagytam ki a felsorolásból?

Több projektünk is van, ami nem intézményhez köthető. Ilyen például a Mindenkinek becsengettek program, melynek célja az iskolai inklúzió. Emellett sok olyan projektet, továbbképzést indítunk, amelyek a szakmának, a szülőknek vagy a társadalomnak szólnak. 2010-ben Spanyolországban láttam egy nagyon jó és követendő példát arra, hogyan lehet fogyatékos fiataloknak jól segíteni a nyílt munkaerőpiaci integrációban. Nagyon megható volt látni, ahogy Down szindrómás fiatalok dolgoztak egy csomó pozícióban, például levéltárban, recepción. Akkor elhatároztam, hogy ezt Magyarországon is meg kellene csinálni, így jött létre 2023-ban Nyíregyházán a Mentorállás Alapítvány és Mentorház.

Az eltérően fejlődő gyerekek szülei sokszor azt kérdezik, mi lesz a gyerekükkel, ha felnő, és ha ők már nem lesznek? A Csodavár és a Mentorház Nyíregyházán ugyanabban az utcában vannak, és a Mentorházba bekerülő fiatalok többen is a Csodavárban dolgoznak. Tehát jó érzéssel tudjuk ezt a példát a szülőknek megmutatni, és a reményt táplálni.

Nagyon csalogató és izgalmasan hangzó nevet választottatok a Csodaváraknak. Ha jól értem, a két intézmény legfontosabb üzenete, hogy ide bárki betérhet.

Tényleg arra törekszünk, hogy az inklúzió a lehető legtermészetesebb módon valósuljon meg. Nem rendezünk külön rendezvényt, ahol esetleg találkozhatnak a legkülönfélébb gyerekek, nálunk napi szinten megvalósul az, hogy a tereinkben jelen vannak a tipikusan fejlődő gyerekek és a fogyatékossággal élők.

Mindkét ház tereiben arra törekedtünk, hogy a látvány és jelen lévő tárgyak, bútorelemek minden érzékszervre hassanak, és hogy ne legyen akadálya annak, hogy megközelíthetőek legyenek. Azaz foglalkoztunk azzal, hogy kerekesszékkel is több játszóházi elem elérhető legyen. A tér csinosításában pedig szobrászok és képzőművészek működtek velünk együtt. A kommunikációra is figyelnünk kellett, hogy jól meg tudjuk szólítani a célközönségünket. Évente a két házban összesen 8000 gyerek megfordul, közülük 5-600 gyerek fogyatékossággal él, a többi gyerek tipikusan fejlődő. Azaz a ház látogatói között körülbelül 5%-ban vannak jelen az eltérően fejlődő gyerekek. Azt szerettem volna, ha a társadalomban megfigyelhető arány a két ház tereiben is reprezentálódik. A táborokban is van létszámstop, mindegyiknél meg van szabva, hogy hány fogyatékos gyerek tud benne részt venni. Ha többségben lennének a fogyatékossággal élők, akkor a tipikusakat kellene integrálni. Nem mellesleg azért is figyelünk erre, mert azt szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát, és az eltérően fejlődő gyerekekre megfelelő mennyiségű és minőségű figyelem jutna. Valamint azt is tisztázni kell, hogy ez egy üzleti modell is, azaz így fenntartható az intézmény.

Milyen szülőtámogatási lehetőségek vannak a Csodavárakban?

Fontos, hogy mi szülőszervezetként alakultunk meg, ezért bőven van tapasztalatunk arról, hogy milyen igények, szolgáltatások és támogatások lehetnek reálisak a család számára. Azt látjuk, hogy a sorstársi közösség építése nagyon fontos, sokszor a szülők olyan támogatási lehetőségeket fedeznek fel, amiről a szakemberek nem is tudnak, hogy egyáltalán létezik. Klubokat, rendezvényeket, csoportokat működtetünk, szervezünk számukra. A rendezvényeken figyelünk rá, hogy hívjunk olyan szakembert előadni, aki hitelesen képvisel egy területet, ami a szülőket érinti. Ilyenkor gyerekfelügyeletet is biztosítunk, és arra is van lehetőség, hogy utána beszélhessenek egymással az érintett szülők. Azt látjuk, hogy az online jelenlét egyszerűbb most a szülőknek, többen eljönnek így. Az autizmus mellett az evéssel kapcsolatos nehézségek a legnépszerűbb témák, így tematikus rendezvényeket próbálunk szervezni ezek köré a témák köré.

Mit kívánnál magadnak a következőkben a szakmai életedben, a korai fejlesztés területén?

Szeretném, hogy ahogy Budapesten, úgy Nyíregyházán is megvalósíthassuk a Csodavárban az óvodai csoportokat, és nagy rá az igény is. Budapesten EGYMI-k lettünk, és az óvodai fejlesztések mellett további fejlesztéseket tudunk biztostani, ami a gyerekek fejlődésében nagyon sokat jelent. Szakmailag úgy gondolom, hogy jók vagyunk, és infrastrukturálisan van szükség a fejlődésre. Szeretnénk, ha Nyíregyházán egy nagyobb épületben dolgozhatnánk tovább, mert nagy szüksége van erre a családoknak is, és a szakembereknek is, hogy mindenki kényelemesen elférjen. Reményeink szerint ez két éven belül megvalósul.

Udvarnoky Zsófi

A borítókép forrása: csodavarak.hu