Az Igazgyöngy Alapítvány huszonöt éve küzd a gyermekszegénység ellen, a családokat és a tágabb közösséget fejlesztő, komplex támogatási rendszerben gondolkodva. A „toldi modell” Magyarország keleti régiójából indult, és mára határon belül és kívül is többen próbálják ennek bizonyos részeit, gondolatiságát és módszertanát saját közegükbe átültetni. Az Alapítvány egyik mottója: „Azért dolgozunk, hogy minden gyermek azzá váljon, ami lehetne.”

L. Ritók Nóra huszonöt év után az alapítvány operatív vezetését átadta Kiss Papp Csilla és Veress Tamás kollégáinak, akik az oktatási és a szociális területek vezetői. Csillával és Tamással arról is beszélgettünk, miért lényeges, hogy megértsük, hogy ez a fejlesztő munka olyan, mint egy „kirakós”, amelyben minden beavatkozási pontnak funkciója van, a probléma feltérképezésében és a megoldáshoz vezető úton.

Hogyan kerültetek kapcsolatba az Igazgyönggyel?

Kiss Papp Csilla: Az Igazgyöngy Alapítványt 1999-ben alapította L.Ritók Nóra, akivel együtt dolgoztunk Debrecenben.

Az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola, aminek Nóri alapítója és igazgatója volt, akkor indult, délutáni oktatási formaként a közoktatás mellett, és a gyerekek tehetség és személyiségfejlesztése volt a fő célja. Óraadóként 2000-ben csatlakoztam az intézményhez. Később a munka a környező településekre is kiterjedt, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek aránya nagyon magas volt, egyértelművé vált, hogy önmagában az oktatás kevés. A családlátogatások révén megértette a fennálló problémákat, hogy a társadalmi leszakadásban élő családok helyzetet bonyolult. Egyre világosabb vált, hogy a családok komplex bevonása nélkül nem fog menni a felzárkóztatás, az esélyek növelése.

2021-ben terveztük meg azt a folyamatot, amelyben az idén ősszel az új tanév kezdetén az oktatási terület vezetését átadja nekem, ez egy kétlépcsős folyamat volt. 2023-tól az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola igazgatóhelyettese lettem és két évig tanultam mellette mindazt a fejlesztő folyamatot és munkát, amit szeptemberben átadott nekem.

Tamás, te mikor csatlakoztál?

Veress Tamás: 2010-ben érkeztem az alapítványhoz. Azt szoktam mondani, én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Nóri mellett láthattam és részese lehettem, ahogy az Igazgyöngy komplex modellje lépésről-lépésre felépülhetett.  Én a toldi munka második évében kapcsolódtam.

Nóri az oktatásban eltöltött első tíz év után végzett egy utánkövetéses felmérést az azóta már felnőtté vált, egykori tanítványokkal. Megnézte, ki tudta befejezni az általános iskolát, kinek lett szakmája, ki tudott elhelyezkedni, ki, mikor alapított családot és van-e olyan, aki érintett volt a kriminalizációban. Sajnos azt látta, hogy sokuk életében az oktatási módszertanunk ellenére nem történt valódi elmozdulás. Ez volt a fordulópont.

Nóri azt érezte, hogy az oktatás nem elegendő és a családok felé kell nyitni, így kezdetét vette a szociális, terepi munka. Próbáltuk megérteni a családok szerkezetét, élethelyzetét és a lehetőségeiket, egyáltalán a beágyazottságukat a településen, és feltérképezni azt a komplex problémahalmazt, amiben élnek. A terepi munkánk krízis kezeléssel kezdődött. Eleinte jártuk a házakat, beszélgettünk a családokkal, vittünk cipőt, bútort, élelmiszert mindent, amire szükség volt. Közben pedig elkezdtük megérteni, hogyan működik egy ilyen, szegregálódó zsáktelepülés, amely a társadalmi leszakadás össze problémáját magában hordozza. Rájöttünk, hogy közösség nélkül nincs változás. Nem elég egy-egy emberrel foglalkozni, a valós elmozduláshoz közösséget is kell építeni.

Mi volt a legelső lépés Toldon?

Tamás: Az első lépésekben próbáltuk megérteni a terepi családok bonyolult helyzetét. Elkezdtük felkeresni azokat a családokat, akik gyermekei járnak hozzánk a művészeti iskolába. A gyerekek voltak a kulcs a kapcsolódásban. Eleinte bizalmatlanul, fenntartásokkal fogadtak minket, de az, hogy folyamatosan ott voltunk a terepen sokat segített a bizalom kialakulásában, ami a mai napig meghatározó a munkánkban.

A családok megismerése után rájöttünk, hogy nem elég csak az egyénekkel foglalkozni, hanem közösséget kell építeni, amely képes lesz olyan hatásokat generálni, amiben mindenki érteni fogja azt, hogy tartós változás csak egy erős és működő közösséggel érhető el. Azt is megértettük, hogy a közösségfejlesztésünk célpontjai az asszonyok lesznek. Ugyanis ők a család “motorjai”, ők tartják a kapcsolatot az intézményrendszerrel, ők járnak vásárolni, ők vezetik a háztartást és ha kell ők hozzák magukat abba a nagyon nehéz helyzetbe, hogy az adódó krízisek orvoslására kölcsön kérjenek. Van egy 25-30 fős asszonyközösségünk, akikkel hétről-hétre találkozunk és több, tematikus mikroközösségünk: kézműves és főzőklub, valamint a fiatal anyukák közössége.

Csilla: A gyerekekkel együtt készült élményszerű rajzok sikere és népszerűsége adta az alapot arra, hogy a szülőket is bevonjuk a gyerekek rajzain keresztül egy együttműködésbe, kézműves tevékenységbe. Nóri tanította a szülőket hímezni. A gyerekek rajzaiból vett motívumok adták az alapot ehhez. Hosszú folyamat volt ez is, amíg a technika, a pontosság és a tisztaság egy minőségi alapot adott. Így született meg a SZUNO, az Igazgyöngy Társadalmi vállalkozása, amely az asszonyok számára jövedelmet, majd munkahelyet adott. A hímzett textilekből termékek díszei lettek, majd újabb és újabb fejlesztési ötletekkel egy egész kézműves termékcsalád jött létre. A későbbiekben pedig a textiltermékek mellett a papír és a bőrtermékek is a palettánkra kerültek. Mindennek az alapja a gyerekek őszinte rajzaiból táplálkozik, így kapcsolódik össze a két rész, ez a kettős hatás pedig egy erős üzenetet hordoz a többségi társadalom felé.

Csilla, te hogyan élted meg ezt az átalakulást?

Csilla: A pedagógiai munkánkban nem éreztem nagy változást, mert egy komoly alapot és iránymutatást kaptunk a művészeti iskola tekintetében. Mindannyian valljuk, hogy a gyerekek rajzai mögött sokkal több minden van, érzések és tapasztalatok, amelyek árulkodnak arról a világról is, amit ők maguk körül látnak vagy az iskolában tanulnak. A művészeti foglalkozásokon igyekszünk a világot tágítani a gyerekek számára. A hármas fókuszú vizuális nevelés, amit Nóra kidolgozott arra épül, hogy a feladatainkban legyen ismeretátadás, készségfejlesztés és a szociális kompetencia fejlesztése is. Ez a három együtt olyan eszközt ad a gyerekek kezébe, ami működik és fejlesztő hatású. A gyerekek rajzolás közben nem érzik azt, hogy tanulnak, pedig fejlődik a szövegértésük, a számolási készségük, az együttműködésük, minden.

Említetted a vizuális nevelés módszertanát. Hogyan jelenik ez meg a mindennapi munkátokban?

Csilla: Számunkra természetes, hogy egy alternatív pedagógiai módszert alkalmazunk, ez egy szemléletmód, amely több, mint 20 évre tekint vissza a Gyöngy életében. Itt a rajzolás nem csak rajzolás, a gyerekek számára ez egy biztonságos közeg, ahol a hibák újabb lehetőségek csupán. Szorongás nélkül észrevétlenül fejlődhetnek. A mese alapú feladatok mindig adnak egy keretet, egy belehelyezkedési alapot. A sikerélmény pedig minden gyermek számára motiváló erő egy újabb kihívás felé. Arra ösztönözzük őket, hogy képessé tegyük őket és az önbizalmukat növeljük, hogy elhiggyék ők is lehetnek jók és különlegesek, ezzel esélyt teremtsünk egy pozitív jövőkép kialakítása felé.  A feladataink a finommotorikát, a szabálykövetést, a páronkénti egyeztetést, a forma azonosítást, a tervezést egyaránt tartalmazzák. 

Úgy tudom, sok iskolában alkalmazzátok is ezt a módszert.

Csilla: Igen, 47 iskolával van a Berettyóújfalui Tankerületi Központon keresztül kapcsolatunk. 10 évig folyamatosan küldtünk ki fejlesztő feladatokat évfolyamonként az iskolákba, akik visszacsatolásokat küldtek a számunkra. Így látható volt a gyerekek teljesítményében a változás az évek alatt. A programra nagyon büszkék vagyunk, mert az OTP FÁY Alapítvány Innovációs díját is elnyerte az alsó tagozatos kategóriában. Mint minden programunk ez is hosszú távra tervezett, hogy igazi hatást tudjunk elérni. Ezek az elveink, ezzel a programmal is beigazolódtak. jelenleg egy mentorhálót biztosítunk az iskolák számára, akik mostanra már önállóan viszik tovább ezt a módszertant.

A tudásátadás mindig fontos jelentőséggel bírt az Igazgyöngy életében. A workshopok, a 2018-tól működő online akadémia valamint az előadások azt célt szolgálják, hogy minél szélesebb körben tudjunk hatni az oktatás eredményességére a vizuális nevelés eszközrendszerén keresztül. Ennek a 21. században különösen nagy jelentősége van.

Tamás, hogyan kapcsolódik ehhez a szociális munka?

Tamás: Úgy, hogy a gyerek nem egy önálló, különálló sziget. Amikor elkezdjük érteni, mi történik otthon, rögtön másképp látjuk a gyerek iskolai viselkedését is. Például ha valaki fáradt és nem figyel, lehet, hogy éjszaka nem tudott aludni, mert sokáig szólt a tévé. Ha valaki verekedésbe keveredik, lehet ezt a konfliktuskezelési mintát ismeri.

Ebben a munkában az egyik legfontosabb megértésünk, hogy tudjuk: nem a gyerek a „rossz”, hanem a helyzete nehéz. A család által átörökített szociális minták meghatározóak, mind a kommunikációban, mind a konfliktuskezelésben, mind az életstratégia építésébe. Ha ezt megértjük, máris másképp közelítünk hozzá.

A társadalmi leszakadás bonyolult probléma halmazában minden, mindennel összefügg. A gyerek, a család és a közösség. Ezt meghatározza az őket körülvevő intézményrendszer és a mindenkori szakpolitika.  

Közben pedig elindult az ösztöndíjprogram is, igaz?

Tamás: Igen, az ösztöndíjprogram egy olyan tanulástámogató programelem az Igazgyöngyben, amely segíti, azt, hogy a családban értékteremtő erő lehessen a tanulás.  Jelenleg 93 gyerek van benne, 17 településről. Mindegyiküknek van egyéni támogatója, akik két havonta visszajelzést kapnak arról, hogy haladnak a gyerek a tanulmányaikkal.

Az ösztöndíjat a hónap végén adjuk át, amikor a családok anyagi helyzete a legnehezebb. Ez nem csak pénz, ez azt üzeni a gyereknek és a családnak, hogy a tanulás fontos és annak a jövőbe fektetett értéke van.

Mennyire volt nehéz megtalálni a határokat? Hogy mit vállaltok és mit nem?

Tamás: Nagyon nehéz a folyamatos rendelkezésre állásban határokat találni. Ha valakinek szüksége van a segítségre, ott a megoldás nem várhat. Ezt viszont folyamatosan fenntartani nagyon nehéz, sok esetben lelkileg megterhelő és kiégéshez is vezethet. A mi munkánkban pedig nem ez a cél, hanem a hosszútávú fejlesztő segítségnyújtás, ezért olyan kereteket kellett kialakítani, amelyben fontos szerepe van a jelzésnek és a segítségnyújtásnak, de ebben képessé kell tenni arra a családokat, hogy mérlegelni tudjanak a krízisek súlyai között és pihenőidőben csak a legszükségesebbekkel keressenek. Vannak csatornák, ahol elérnek minket, de vannak határok, amiken igyekszünk belül maradni. Ha a folyamatos rendelkezésre állást és a kríziskezelést fenntartjuk, soha nem lesz elmozdulás és csak a tanult tehetetlenséget fogjuk erősíteni, amelyben hiányzik a cselekvő szándék.

A mindennapi működésben mi jelenti a legnagyobb kihívást?

Csilla: Az adminisztrációra nagy hangsúlyt kell fektetnünk. Átlátható szervezetként működünk, fontos, hogy a munkánkat lássák és abba betekintést kapjanak a támogatóink, ezért rendszeresen posztolunk és informáljuk minden tevékenységünket.

A hatékony működés feltétele a napi logisztika. A berettyóújfalui központunkban zajlik minden: az adományok fogadása, pedagógusok és a szociális területen dolgozó munkatársainknak az irányítása, de a szervezés és az ügyintézés is. A karácsonyi időszak például extrém logisztikai előkészületeket és munkát igényel. Az adományok fogadása, a gyerekeknek szánt ajándékokkal kapcsolatos szervezés komoly csapatmunka. Szerencsére egy összeszokott csapat végzi mindezt nálunk, mert másképpen nem megy.

Amikor ilyen sok területen dolgoztok – oktatás, szociális munka, közösség, vállalkozás –, hogyan lehet mindezt összefogni?

Tamás: Nehéz, de pont ez a lényeg. Nem lehet külön kezelni a dolgokat. A gyerek, a család, a közösség, az iskola, a falu működése: minden mindennel összefügg.

A toldi munka olyan, mintha egy apró mozaikot raknánk össze. Minden kis darab számít: a gyerekekkel töltött idő, az egyéni és a közösségi beszélgetések, a közös főzés, a kert, a varrás. Egyik sem lehet megspórolni.

Csilla: A cél az, hogy a családok és a gyerekek is, ha felnőnek képessé váljanak maguk rendezni a dolgaikat. A legnagyobb siker nem az, ha valaki ránk támaszkodik, hanem az, ha már nincs ránk szüksége. Mi hosszú távra tervezünk generációkon átívelően, mert ez a problémahalmaz generációs léptékű.

Mit kívánnátok az Alapítványnak a jövőben?

Tamás: A kiszámíthatóságot. Ez a munka nagyon erősen függ az anyagi és emberi erőforrásoktól. Mi kifejezetten olyan területeken dolgozunk, ahol az állami támogatás minimális, a feladat viszont óriási. Ugyanakkor azt sem szeretnénk, hogy az idők végezetéig ott maradjunk Toldon. Jó lenne megélni azt, hogy a közösség működik. Képes saját magát megszervezni és képes élhetővé tenni a települést. Már fedezünk fel olyan kezdeményezéseket, amelyeket a közösség önmagától csinál és vesz át tőlünk.

Mi a képességtevés jegyében dolgozunk a támogatottjainkkal. Folyamatosan szeretnénk megélni azt, hogy “felszámolhassuk” magunkat a településen, ugyanakkor tudva azt, hogy az a probléma, amiben dolgozunk, generációs léptékű. Több generáció alatt alakult ki és a változásához is több generációra lesz szükség.

Csilla: A én vágyam az, hogy azok mentén az alapértékek és munka mentén, amit az Igazgyöngy Alapítvány képvisel, legyen minél több ilyen és ehhez hasonló törekvés az országban, és akkor a társadalmi leszakadás enyhülne. Akkor végre nem hátrányokat kellene kompenzálnunk, hanem a tehetséget lehetne gondoznunk.

A borítókép az Igazgyöngy Alapítvány Facebook oldaláról származik. A képen Veress Tamás (balra), L.Ritók Nóra (középen) és Kiss Papp Csilla (jobbra) látható.