A közösségi médiában ismertem meg Utasi Petra női jógaoktató és női coachot. Rövid, de hatásos videói nem hagytak nyugodni, amikor az önszabályozásról, stresszről és öngondoskodásról beszélt. Kipróbáltam néhány szomatikus gyakorlatsorát és megkérdeztem, miért éppen ezeket a mozgássorokat alkalmazza, és neki mi a saját tapasztalata a tudatos öngondoskodásról. Videóit és gyakorlatait mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki szeretne több időt tölteni az önmagára hangolt jelenben.

Kérlek, mutasd be, milyen területekkel foglalkozol, kiknek tudsz segíteni?

Korábban főként olyan nőkkel foglalkoztam, akik nehezített termékenységgel küzdöttek. Párkapcsolati és life coachingot is tanultam, illetve női jóga oktató is vagyok. A jógán belül is holisztikusan, önismereti fókusszal segítek a hozzám fordulóknak. A női szervrendszer és lelki elakadások összefüggéseit is át szoktuk gondolni a klienseimmel.

Csoportos jógát tartok még itthon a faluban, ahol lakunk, illetve csoportos női köröket is. A fő profilom az online végezhető szomatikus önkapcsolódásra való gyakorlások (ez a Testemben önazonosan című program – szerk.), és a jógát is ötvözöm ezzel a módszerrel. Ez azt jelenti, hogy arra helyezem a hangsúlyt, hogy nem az a fontos, hogy hogyan néz ki egy ászana, hogy pontosan csak egyféleképpen lehessen csinálni, hanem a belső megélésre fókuszáljunk. Nem úgy kell kinéznie egy jógapozíciónak, ahogy én mutatom, hanem ahogy annak az adott embernek jól esik. Mi az, ami még éppen belefér, meddig tudja megemelni a lábát, a lényeg, hogy ő húzza meg a határait. Azt szoktam mondani, keresd meg benne a saját igazadat.

Arra jöttem rá, hogy amit én nyújtani tudok egy stresszes, női problémákkal küzdőnek, az egyfajta belépő az önismereti úton, egy első kézfogás.

Mit jelent számodra az, amit a stresszoldó gyakorlataid elnevezésében megfogalmaztál, hogy testemben önazonosan?

Számomra alapvető, hogy úgy lehetek önazonos, akkor leszek jól, ha kapcsolódom a testemmel. Engem mindig a testfókuszú terápiák felé vitt az önismereti utam, azt tapasztaltam meg, hogy a testen keresztül olyan élményekhez lehet eljutni, amelyekhez szóban nem. Ahhoz, hogy megtaláljam a belső énemet, az én-határaimat, a környezettől független mag-énemet, ahhoz elengedhetetlen, hogy a testemen keresztül kapcsolódjak ehhez vissza.

Jól gondolom, hogy számodra a mozgás szeretete nagyon zsigeri, akár gyerekkori alapélmény?

Faluban nőttem fel, és sokkal több olyan mozgásos lehetőség van, amelyen keresztül felfedezhettem a saját testemet. Nagypapáméknak tehenei voltak, ott sokat másztam fel a szénakazalra, vagy akár a fára. Sokat jártam az erdőbe, nagyon jó élményeim vannak a gyerekként megélt, természetes, önfeledt mozgásos felfedezésekről. Itt kezdődött ez a testtudatossággal való nagyon magától értetődő kapcsolatom. Később fociztam, táncoltam, karatéztam, inkább az volt a jellemző, hogy sokféle mozgásformát kipróbáltam. Később azt tapasztaltam, hogy eléggé eltávolodtam a testemtől, olyan befagyottnak éreztem. Az önismereti utam vezetett a jógához, amikor becsatlakoztam egy női körbe. A foglalkozást vezető tanár jógát is tartott, és ott éreztem meg először, hogy de jó, hogy végre csend van a fejemben. Nem cikáztak mindenfelé a gondolataim, és az is tetszett, hogy volt benne kihívás.

Mi a tapasztalatod azzal kapcsolatban, hogy az általad ajánlott gyakorlatok mennyire okoznak nehézséget a hozzád fordulóknak?

Míg egy meditációba való megérkezés a pörgős hétköznapokból tényleg sokszor gondot okoz, addig a mozgással egybekötött belső figyelem valahogy könnyebb. Tehát az, hogy van cselekvés, mozdulás, az ad egy biztonságot, könnyebb elindulni magunk felé. Gyakorlatilag az első ilyen mozgássor kipróbálása sikerélményt ad, érződik a hatása. Illetve azt tapasztalom a hozzám fordulókon, hogy nagyon nyitottak a testtudatossággal kapcsolatos munkára.

A mozgássorok kortól és állapottól függetlenül ajánlottak, hiszen a legtöbb fekvő helyzetben vagy oldalt fekvésben végezhetőek.

Kipróbáltam a Testemben önazonosan 30 napos kihívásából az első három nap anyagait, (amihez bárki ingyen hozzájuthat), az első gyakorlatsor után éreztem, hogy nagyon meg tudott nyugtatni és harmonizálni. Mitől működik szerinted?

Az alapgyakorlatok egyike a ringató mozgás, ami visszakapcsol az anyaméhben való legzsigeribb biztonságérzethez. Ahogy az anyaméhben ringatóztunk, az egy alapélményünk, és ehhez rögtön visszakapcsolódunk, megnyugszunk. Belső csend tud létre jönni, olyan érzés, mintha folyna ki a testemből a stressz és a feszültség. Ahogy a légzésgyakorlatok és a földdel való érintkezés is.

Ezek a mozgássorok persze a jógában is benne vannak, például a földdel való kapcsolódás azt is jelenti, hogy az megtart bennünket, átadhatjuk neki az összes súlyunkat, terhünket. Ez nagyon felszabadító érzés. Az idegrendszeri működés szempontjából ezek a gyakorlatok mind a szimpatikus idegrendszeri működésből a paraszimpatikus állapotra állítanak át. Ha rendszeresen gyakorlunk, már egy hónap alatt ki tudnak alakulnak új idegrendszeri pályák. Azaz rátanul az idegrendszer, az új élményekkel felülírhatóak a régebbiek. Nekem ebben a folyamatban egyébként az adta a legtöbbet, hogy felismertem, a saját életemért én vagyok a felelős, és ha teszek magamért, az már gyógyulás.

Sok szülő sóhajthat most fel, hogy de mikor van nekem erre időm?

Először is, ezek a gyakorlások napi 10-15 percet vesznek igénybe, és csak mi és egy kényelmes, csendes közeg kellünk hozzá. Nem önzőség magunkra szánni ezt az időt, mert a gyerekeinknek is sokkal jobbat tesz egy középpontjában lévő anya, aki nem szorong, ezáltal jobban elérhető. Az anya önszabályozásával a gyermek nyugalma is megteremtődik, mert akkor tud kiszámíthatóan reagálni a gyereke viselkedésére, ha jól van. Akkor kezdtem ezekkel a szomatikus gyakorlatokkal foglalkozni, amikor megszületett a kisfiam, szorongtam, testi tüneteim voltak. Jógára nem volt időm, de egy ringatós gyakorlatot teljes természetességgel meg tudtam csinálni a gyerekem mellett is. Utána újra jelen tudtam lenni vele is és magamammal is.

Az Instagram profilodon is sokat használod ezeket a fogalmakat, mint például a vegetatív idegrendszer kétféle működése, vagy az, hogy önszabályozás, napirend. Mennyire vannak benne a köztudatban ezek a fogalmak szerinted?

Egyre jobban ismerik ezeket a kifejezéseket itthon is most már, és tudunk arról gondolkodni, hogy figyeljük meg, melyik működésben töltünk több időt egy nap, a szimpatikusban (stresszhelyzetekben segít szabályozni – szerk.) vagy paraszimpatikusban (nyugalmi állapotban szabályoz – szerk.). Azért lényeges kérdés ez, mert ahhoz, hogy az immunrendszer, a hormonrendszer, a reprodukciós rendszer jól működjön, ahhoz elengedhetetlen, hogy minél több időt töltsünk a paraszimpatikus idegrendszeri állapotban. Ekkor tudnak beindulni a szervezet öngyógyító, regeneráló folyamatai, és ehhez nagyon sokféle szomatikus gyakorlatot tudok ajánlani. Egyre nehezebb dolgunk van, mert minden arról szól, akkor vagyunk elfogadhatóak, ha minél több dolgot csinálunk egy nap, és természetesen minden területen a maximumot nyújtva.

Hogyan képzeled el a munkádat öt év múlva?

Nagyon szeretnék sok nőhöz eljutni. Nekem annyit adott az a felismerés, hogy a szorongásaimon a testtel való kapcsolódás útján rengeteget változtathatok. Ez a szomatikus gyakorlás egy belépő lehet az önismeretbe és az öngondoskodásba, innen lehet építkezni tovább. Jó volna ezt minél több embernek átadnom, ez a célom.

A borítókép a https://freerangestock.com/ oldalról származik.

Udvarnoky Zsófi