Gondolatok a tanulóbicikliről


A két lábbal, szimmetrikus mozdulattal előre lökdöshető „nyuszibicikli” után a legtöbb
gyermek életében a pedálos háromkerekű bicikli, majd a pótkerekekkel felszerelt kétkerekű
szokott következni. Az utóbbi években mintha elfelejtődött volna a roller, viszont most új
színfolt az egyensúlyozni tanulásban a fémvázas, stabil tanulóbicikli, amelynek két kereke
van, viszont nincs pedálja.


Mire jó ez a fajta kerékpár? Amellett, hogy használata nagy örömet okoz már a három-négyéveseknek is, a koordinált mozgás fejlődésében egy újabb elem gazdagodását jelenti: az
erővel, a lendülettel és a sebességgel való bánni tudás képességét engedi kibontakozni. Be kell
lássuk, hogy a kerékpározás nemcsak a pedállal történő erőátvitel ügyes kivitelezésétől függ,
hanem elsősorban az egyensúlyozást lehetővé tevő komplex észlelések integrációjától.
Érzékelni kell a kerékpár és a test dőlésének irányát, a haladási sebesség mértékét, az előttünk
lévő közeli és távoli útszakaszok emelkedését, lejtését, a gödröket, és döccenőket. Ennek
alapján kell a megfelelő testi választ kidolgozni, különösképpen a lendületet adagolni,
amelyet ebben az esetben úgy lehet hatékonyan szabályozni, ha már nem a két láb egyidejű
mozgásával, szimmetrikus mozdulattal, hanem váltott lábbal történik. Ha az útszakasz
lehetővé teszi, a gyerekek megtanulhatják azt is, hogy hogyan lehet kihasználni a befektetett
energiát, vagyis felkapják mindkét lábukat, nem adnak újabb lendületet, csak kormánnyal
tartják az irányt. Mivel a tanuló kerékpárok fel vannak szerelve fékkel is, az éppen jó fékezés
erejét is kitapasztalhatják.


Az a kisgyerek, aki tanulóbicikli után kap igazi pedálos kétkerekűt, gyorsabban tanulja meg és
sokkal biztonságosabban tud majd kerékpározni, mert előtte már több tapasztalatot szerzett a
járművel együttes gyors mozgás kézben tartásáról.
A tanulókerékpárnak a biztonságos lendületkezelés mellett vannak egyéb előnyei is,
amelyeket eltérő mozgásfejlődési típusú gyerekeknél jól lehet használni.
Ide tartoznak azok a gyerekek, akik sajátos és különböző okok miatt bátortalanok, félnek az
egyensúlyozástól. Ők igen nagy fejlődési lehetőséget kapnak, hiszen a tanulóbicikli
használata számukra is biztonságos – mindkét láb a földön lehet – mégis megadja az „én
csinálom”, „egyedül csinálom” örömét, melyek olyan visszajelzések saját kompetenciájukról,
amelyeknek esetleg híján voltak. Nagyobb szabadságot is kapnak mindezzel, távolabbra
mehetnek az anyukájuk szoknyája mellől, és kipróbálhatják magukat az éppen megfelelő
mértékű, saját maguk által beállított mértékű kihívásnak megfelelően. Hihetetlen élmény lehet
egy ilyen kisgyereknek, ha például egy nagyobb testvérrel vagy a szülővel együtt mehetnek el
közös kerékpárútra.


Vannak olyan gyerekek is, akiknek problematikus az aszimmetrikus mozgások kivitelezése.
Ők gyakran kihagyták mozgásfejlődésükből a kúszást vagy a mászást. Úgy változtatták
kisbaba korukban a helyüket, mint ahogyan a nyuszik ugrálnak, tehát a váltott jobb-bal
mintázat helyett a két kéz – két láb mintázat szerint. Ezek a gyerekek általában nehezen
tanulnak meg pedált hajtani, és így kizárják magukat a kerékpározás örömeiből. A triciklit is
két lábbal lökdösik előre.
Azok a gyerekek, akik nehezen alakítanak ki egyoldali dominanciát, vagyis nem tudják
maguk sem, hogy jobbkezesek-e vagy balosok, hol egyikkel, hol a másikkal rajzolnak,
esznek, fésülködnek, szintén sokat nyerhetnek ebből a mozgásformából. Számukra azonban a
tanulókerékpár használata – élvezete – után szerencsés, ha hadrendbe áll a roller is.

Még egy apróság, ami azért nem elhanyagolható: a tanulóbiciklinek hála a szülők életéből
valószínűleg kimarad a derékgörbítő, loholtató, idegtépő biciklizni tanítási procedúra. Lehet,
hogy nem is hiányzik majd?

A cikk forrása. www.dszit.hu

A cikket írta: dr. Szvatkó Anna klinikai szakpszichológus, gyógypedagógus