A várandósság idején a nőkben zajló hatalmas átalakulás szemmel látható és elfogadott folyamat. De mi történik mindeközben a férfiakkal? Hisz számukra is ,,más állapotot” jelent ez a változásokkal teli időszak. Korek Réka és Varga Rita perinatális szaktanácsadók írásán keresztül betekintést nyerhet az olvasó abba, a talán kevésbé ismert, de számos férfit érintő jelenségbe, melyet a perinatális tudomány Couvade-szindrómaként tart számon.
Az apaszerep
Az utóbbi néhány évtized az apaszerep történetében nagy változásokat hozott. Az anyai és apai funkciók sok helyen már egyre kevésbé különülnek el egymástól. A gyermekvállalás közös döntés, melyben fontos a párok egymásra való támaszkodása és egyenlősége. A változás, szemléletváltás igénye nemcsak a nőkben, de a férfiakban is felmerült, így találkozhatunk egyre többet a ,,bevonódó” apa fogalmával és jelenségével (szerencsés esetben egészen közelről).
Mit is takar ez a ,,bevonódás”? Legegyszerűbben úgy fogalmazhatunk, hogy testi és lelki támaszt és kapcsolódást a várandósság, majd a gyermeknevelés során. Hisz a gondoskodás már az egészen korai időszakban megkezdődik, a várandósság idején is kiemelkedő fontosságú a magzat és szülei közötti kapcsolat. Ennek a korai apai (viselkedési és érzelmi) bevonódásnak pedig bizony többféle hatása is tetten érhető. Az egyik ilyen, a férfiakban is zajló hormonális változás, és így érkezünk meg a “várandós apák” és a Couvade-szindróma témájához. Ez a misztikusnak hangzó és talán kevésbé ismert szindróma éppen ennek az apai ráhangolódásnak, a várandósságba való bevonódásnak egyik gyönyörű példája.
A Couvade-szindróma
A Couvade-szindróma egy pszichoszomatikus tünetegyüttes, mely leginkább azokat a férfiakat érinti, akiknek partnere a várandósság időszakában vagy éppen a vajúdási szakaszban van. A jelentkező fizikai tünetek kísértetiesen hasonlítanak azokhoz az érzésekhez, változásokhoz, amikről a várandós nők számolnak be a 9 hónap alatt. A jelenséget kutató szakirodalom ,,szimpatikus terhesség”, illetve ,,várandós apa-szindróma”-ként is említi. Első gyermeküket váró férfiak körében gyakori jelenség, ami legtöbbször a csecsemő születését követően magától megszűnik.
A ,,Couvade” fogalmának első leírása Tylor (1865) nevéhez köthető, aki antropológiai megközelítésből tekintett e jelenségre. A Couvade-szindróma kifejezés, a francia ,,couver” (költeni, kotlani) szóból származtatható. Természeti népeknél számos olyan rituálé és gyakorlat kötődik hozzá, mely többek között az apát pihenésre kötelezi és eltiltja bizonyos tevékenységektől vagy adott ételek fogyasztásától.
Legfontosabb tünetek
A szindróma jellegzetes tünetei az első és harmadik trimeszterben, vagy éppen a vajúdás, szülés közben erősödnek fel. A “mézeshetek” időszakaként is ismert, második trimeszter, mind az édesapa, mind az édesanya számára megkönnyebbülést jelent. Ezekben a hetekben, hónapokban a testi tünetek zavaró jellege enyhül és teret enged a kíváncsiság, várakozás önfeledt pillanatainak. A várandós pár a magzat felé fordul, központba a fejlődése a vele való kapcsolat mélyítése kerül. A fantáziák időszaka ez. Hogy kiben milyen változások indulnak el, egyénenként változhatnak, és előfordulhat, hogy amit az egyik édesapa érez, arról másik férfi társa nem tud beszámolni.
A gyakran felbukkanó tüneteket két nagy csoportba sorolhatjuk:
Fizikai tünetek között az étvágyvesztés, testsúly gyarapodása vagy csökkenése, fogfájás, émelygés (gyakori a reggeli rosszullét is), emésztési problémák, hasi fájdalom, puffadás érzése, illetve a székrekedés vagy ellenkezően, hasmenés szerepelnek leggyakrabban.
Pszichológiai tünetek csoportjában sokszor jelenik meg a szorongás, depresszió, alvásproblémák, ingerültség, csökkent szexuális vágy.
A háttérben meghúzódó okok
Pszichoanalitikus elmélet
A pszichoanalitikus elmélet úgy tartja, hogy a szindróma kialakulása mögött a férfi irigysége áll, mely a női teremtés képességére irányul. Ahhoz a gyermekkori életformához térnek vissza ekkor, amire a passzivitás, a másoktól való függés jellemző. Ez az állapot a magzat növekedésével fokozódik és feszültséget szül a felnőtt férfi autonómiára való törekvésével.
Egy másik elmélet szerint a várandós apa riválisként tekinthet a magzatra, aki elveszi tőle az anyai, női figyelmet.
Pszichoszociális elmélet
Szociálpszichológiai nézőpontból fontos kiemelni, hogy míg az anyává válást számos kereskedelmi, szociális és orvosi szolgáltatás segíti, addig az apává válás, hasonlóan nehéz és bizonytalan talaját kevésbé egyengeti a társadalom. A tény, hogy nem képesek szülni, önmagában kispadra ültette őket a babavárás kérdésében, felerősítve ezzel a haszontalanság érzését az apákban. A Couvade-szindróma egy olyan tudattalanul végbemenő folyamatként is értelmezhető, mellyel a férfiak, a számukra is épp olyan fontos figyelmet kaphatják vissza, ebben a szorongásokkal teli, de csodálatos állapotban.
Átalakulás és krízis
A babavárás időszaka transzformáló hatással bír. A szüléskor a magzatból kisbaba, a párból szülő válik. Míg a nők számára ezt a lelki változást a testi átalakulás is támogatja, addig a férfiak számára ez nem adatik meg. Mindez okozhat belső konfliktust, így az is érthetővé válik, ha valaki “várandós tüneteket” mutat férfi létére. Ezzel valójában a saját normatív krízisét támogatja, hogy azt testileg és lelkileg megélve megérkezzen aztán az új szerepébe: apává váljon.
Kötődés
Az érzelmi bevonódás egyértelmű összefüggést mutat a kötődéssel, valamint ez a két jelenség oda-vissza hat egymásra. A várandósságra, szülésre való hangolódás erősíti mindezeket, így a kutatások azt mutatják, hogy a felkészülésben részt vevő apák hajlamosabbak a Couvade-szindróma tüneteinek produkálására. Már a ‘80-as évek elején is kutatott jelenség hátterében okként jelent meg: az apának a várt gyermekhez való kötődése és a várandósságban való aktív részvétele.
Hormonok játéka
Az anyák és apák hormonális változásaiban hasonlóság fedezhető fel a gyermekvárás idején: megemelkedik a prolaktin- és kortizolszint. A férfiaknál pedig csökken a tesztoszteronszint a születést követően. Mindez a szülői válaszkészség és a gondoskodó magatartás alapjait adja. A tünetek jelenléte annál gyakoribb, minél bevonódóbb az apa.
Összegzés
A fent leírtakból is kirajzolódik a babavárás érzelmi sokszínűsége: kihívásai és szépségei. A várandós pár együtt és külön-külön is életének új szakaszába lép, melyhez alkalmazkodnia és megérkeznie szükséges. A magzat megadja szüleinek ezt az időt és a 9 hónap alatt lehetőségük adódik felkészülni a családdá válásra.
Szerencsére egyre többféle segítség és forrás áll rendelkezésre, hogy ez a ráhangolódás tudatos jelenléttel átitatott lehessen.
Az apró lépések is sokat jelenthetnek. Az úton való elinduláshoz jó szívvel ajánlunk néhány ötletet.
A férfiakat hívó Apa-füzetek eszközt adhatnak arra, hogy a talán nem is tudatosuló érzéseiket, feszültségeiket felszínre hozhassák. Ezek letölthetőek az alábbi honlapról:
https://www.haromkiralyfi.hu/apa-fuzetek
Az együtt töltött minőségi időt és közös élményt nyújthatnak a hamarosan megjelenő gyönyörű színezők, ahol az érzelmek kavalkádja megjelenhet, kifejeződhet. Ezek megtalálhatóak ,,Birth your colours – Szívtől színig” néven a nagy közösségi oldalon.
Zágoni Bettina „apakártyái” segítenek abban, hogy megerősítő mondatokkal, gyönyörű képi világgal támogassák a férfiakat apai szerepükben: https://www.moderngoddess.hu/products/apakartyak
Felhasznált szakirodalom
Andrek A. (2019). A szülő–magzat kötődést befolyásoló tényezők. Doktori disszertáció. ELTE PPK Pszichológia Doktori Iskola, Budapest.
Enoch, D., Puri, B., K., Ball, H. (2021). Common psychiatric syndromes. Routledge, London.
Varga K., Andrek A., Molnár J. szerk. (2019). A szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest.
http://perinatus.hu/csoportok/varandossag-es-magzati-let/varandos-apak/
