A Koraiban megvalósuló team munka rendszeréről és különböző lehetőségeiről beszélgettünk Galgóczy Anna gyógypedagógus kollégánkkal. Ebben a hónapban megjelenő cikkeinkben a hangsúly a kollégáink mentális jóllétének támogatásán van, amely közvetlenül hat a minőségi munkavégzésre, így a családokkal való eredményes együttműködésre. 

Különleges kapcsolatot ápolsz a Koraival, néhány évvel ezelőtt visszatértél ide, ahonnan indultál. Mi hozott vissza?

A Főiskola után egyből a Koraiba kerültem, amiért míg élek, hálás leszek. Azt tapasztaltam meg, hogy itt a kollégák még két óra közötti szünetben is a gyerekekről beszélnek, és mindenkit nagyon foglalkoztat az, hogy mi van a családokkal, mi van a gyerekekkel. Pályakezdőként ez nemcsak tanulási lehetőség volt, hanem olyan szocializációs közeg is, amely alapjaiban határozta meg a családokhoz való viszonyulásomat. Azt éreztem, hogy a Koraiban dolgozók közösségében valódi, belülről jövő tisztelet van mind a gyerekek, mind a családok felé. Jó volt megélni, hogy ennyire komplex teammel lehet itt együtt gondolkodni a gyerekek ellátásáról. A team tagjai között, a gyógypedagógusok mellett volt gyermekorvos, gyermekpszichiáter, gyermekneurológus, gyógytornász, szociális munkás, pszichológus is, és ez most is így van. Több helyen is dolgoztam később, de a valódi inter- és transzdiszciplináris team munkára való lehetőség hozott vissza a Koraiba.

Hogy látod, min múlik a team munka eredményessége?

A team munka kereteinek a megteremtése elsősorban vezetői feladat, de tartalommal nyilván a team tagjai töltik meg. A szervezeti kultúrát a vezetők kommunikálják, alakítják például azzal, hogy megteremtik-e a megfelelő kereteket a csapatmunkára.  A team munka ugyanannyira értékes és kulcsfontosságú, mint maga a fejlesztés és a tanácsadás. Kimutathatóan sok eredményt, hasznot hoz a család ellátásának folyamatában, ha az őket érintő kérdésekről meghatározott keretek között és kellő rendszerességgel a kollégákkal együtt tudunk gondolkodni.

Ez a közös gondolkodás sokféleképpen megvalósulhat és megítélésem szerint kifejezetten előrevivő az, ha ez a sokféle és sokszínű együttműködés egyszerre, egymást kiegészítve van jelen az adott család támogatásában. Erre példa lehet az is, ha olyan szakemberrel egyeztetünk külön időt az eset átgondolására, aki szintén részt vesz az ellátásban. Ez a team munka egyik lehetséges formája. (Ez az ún. interdiszciplináris team) Elképzelhető azonban, hogy az ellátásban felmerül egy olyan speciális kérdés, aminek a megválaszolásához segítséget kell kérnem egy másik szakterülethez értő kollégától, aki személyesen ugyan nem ismeri az adott kisgyereket, de a szaktudásával támogatni tudja az őt ellátó kollégákat. (Ezt nevezzük transzdiszciplináris team munkának)

Fontos kiemelni, hogy a szülők a team teljesértékű tagjai, hiszen ők azok, akik a legjobban ismerik a gyermeküket.

Ideális esetben a szülőkkel történő konzultációban az összes gyereket ellátó szakember együtt vesz részt, így tényleg valódi összefogás alakulhat ki.

A gyerekek és családok komplex ellátásának – ezen belül a teamben való gondolkodásnak – a másik motorja a szupervízió, ahol pszichológus vezetésével egyéni vagy csoportos formában elemezzük az ellátás során felmerülő kérdéseket és a szupervízió vezetője abban nyújt támogatást, hogy alaposabban, több szempontból, újra és újra átgondoljuk a hozzánk járó családok nehézségeit, problémáit. Ezek az alkalmak azért is képviselnek nagy hozzáadott értéket a munkánkban, mert mindnyájunknak jó meghallgatni a kollégákat, hogy ők hogyan kezelnek egy-egy felmerülő kérdést, miként menedzselik a hozzájuk járó gyerekek szerteágazó ellátási rendszerét, de ugyanígy megerősítő érzés feloldozást, megnyugtatást, pozitív visszacsatolást kapni a munkánkra.

Sokszor elég annyi – sőt felszabadító – amikor egy szupervíziós csoporton kiderül, más is hasonló cipőben jár, ugyanazokkal a kérdésekkel küzd, mint én. Ebben a közös gondolkodásban önreflexiót is tanulunk, rálátunk a saját erősségeinkre és azokra a területekre is, ahol még fejlődnünk kell. Ezeken az alkalmakon elemi módon meg tudjuk élni azt, hogy együtt sokkal többet tudunk megtenni egy családért, mint külön-külön.

A team munka segítő hivatást végző szakemberként olyan alapvető szükségletünk, mint az oxigén. Az erre fordítható idői keret megtalálása viszont sok akadályt gördít ez elé. Mi itt a Koraiban törekszünk arra, hogy ezeket az akadályokat leküzdjük.

Merjünk nagyot álmodni! Ha meg lehetne reformálni az ellátórendszert, akkor te hogyan alakítanád át a team munka rendszerét, hogy arra megfelelő mennyiségű idő jusson?

Álmaimban él egy kép, amelynek a megvalósulása sajnos rengeteg, az intézményünk keretein túlmutató akadályokba ütközik, szóval nem reális, de hát álmodozni jó! Azt hiszem, az volna ideális, ha ugyanannyi időt tölthetnénk egy családról való, teamben történő közös gondolkodással, mint amennyit azzal az adott gyerekkel, családdal azon a héten kontakt ellátás keretében együtt voltunk. Ez a munka lehet, hogy az intézmény falain belül történik, a kollégákkal, de történhet másik intézménnyel való együttműködésben is, a gyereket ellátó más szakemberekkel. Egy család és egy gyerek körül sokszor az ellátórendszer számos eleme jelen van, (pl. kiegészítő terápiák, bölcsőde, óvoda, egészségügyi ellátók,stb.), amit az esetmenedzser szerepben lévő gyógypedagógusnak össze kell hangolnia, ez pedig meglehetősen komplex feladat.

A gyógypedagógiai ellátásnak természetesen alapvető része a szülőkkel való konzultációs munka is, a gyógypedagógiai tanácsadás, a családi rendszer minél szélesebb körű támogatása, mely organikus része a munkánknak. A szülő tehát a teljes közös munka során meghatározó része a teamnek, aktív alakítója a folyamatoknak.

Ez a szervezés, összehangolás, sokféle team munkában való jelenlét rengeteg feladatot jelent a gyógypedagógusnak. Éppen ezért abban a bizonyos álomszerű képben én heti egy egyéni szupervíziót biztosítanék minden szakembernek, amit havi rendszerességű csoportos szupervízióval lehetne kiegészíteni. Mindez persze sokkal kevesebb család ellátásával járna együtt, viszont lényegesen minőségibb munkát eredményezne. Ideális volna, a családok szempontjából is, de jelenleg reálisan egy ilyen rendszer nem megvalósítható.

Egy kollégánkkal, Vigh Zsuzsi gyógypedagógussal együtt vezetitek a, fejlődésmenetükben jelentősen akadályozott (súlyosan és halmozottan sérült) gyerekeket ellátó szakemberek munkaközösségét. Mesélj kérlek arról, hogy milyen jó gyakorlatok gyűltek össze ebben a két évben a teamben!

Nagyon nagy lehetőség számunkra, hogy ebben a munkaközösségben nemcsak az ambuláns ellátásból vesznek részt az ezen a szakterületen dolgozó szakemberek, hanem a Fa óvodában dolgozó kollégáink is kapcsolódtak a teamhez. Ez mindannyiunk számára nagyon megtartó.

Hospitálási rendszert szerveztünk egymás között, rendszeresen látogatjuk egymás óráit, hiszen ebben a formában is meríthetünk egymás munkamódszeréből, tanulhatunk egymástól. A fejlődésmenetükben jelentősen akadályozott gyerekekkel és családokkal való munka sokszor sajátos kihívást jelent a korai intervenciós gyógypedagógiai ellátásban. Sokat ad a közös munka szempontjából az, hogy a különböző életkorú, de ugyanolyan fejlődési problémával küzdő gyerekek  ambuláns, illetve óvodai ellátásának tapasztalatait egy mederbe tudjuk terelni, hiszen így jobban megértjük az adott állapotot, miközben ráláthatunk annak folyamatszerű aspektusaira is. Szupervízió nélkül azonban nem tudnánk végezni ezt a munkát éppen ezért a munkaközösségünk külön kap pszichológus által vezetett csoportos szupervíziót is. Ez óriási lehetőség és olyan csoportkohéziót teremt közöttünk, ami sok szempontból életmentő.

Persze az a támogatás, amit egy-egy ilyen szupervíziós alkalom számunkra nyújt nincsen ingyen. A szupervíziós munka után annyira elfáradunk, mintha hegyeket cipeltünk volna; kőkemény mentális és pszichés ráfordítás van ebben.  

Felszabadító ereje van ugyanakkor annak, hogy ezekben a szupervíziós folyamatokban azt is megélhetjük, hogy itt, ha hátradőlünk, akkor „el fognak kapni” a többiek, van védőháló körülöttünk, ugyanis nagyon erős bizalmon alapul a kapcsolatunk. Így tudunk mi is védőháló lenni a hozzánk járó családok számára.

Udvarnoky Zsófia