Szeretnénk bemutatni azokat a kollégáinkat is, akik ugyan a háttérben dolgoznak, mégis kulcsfontosságú munkaterületekért felelősek. Ezúttal a Korai egyik első munkatársával, Nagyné László Ildikó titkárságvezetővel beszélgettünk.

Te vagy a Korai egyik első munkatársa, harminckét évvel ezelőtt kezdődött ez a történet. Hogyan találtál rá az akkor induló Budapesti Korai Fejlesztő Központra?

Nagyné László Ildikó, titkárságvezető

Ezt az irodai állást egy újságban hirdették, amire a barátnőm talált rá. Egyébként az újsághirdetést a mai napig őrzöm, sőt az elmúlt harminckét évből a Koraival kapcsolatos összes fontos fényképet, újságban megjelent interjút, cikkeket, konferenciák, rendezvények anyagait, emlékeket mind eltettem.

A barátnőm kapta a munkát, de kerestek még mellé valakit az irodára. Az egyik alapító tag, Dubecz Dorka (Dubecz Dorottya gyógypedagógus – szerk.) kisfia ekkor még néhány hónapos volt, és időnként vigyázni kellett rá, a barátnőm pedig engem ajánlott erre a feladatra. Így ismerkedtem meg közelebbről az egyik alapító taggal, és hívtak a Koraiba. Hamar kiderült, hogy jól együtt tudunk dolgozni. Megfogott a személyiségük, és a lehetőség, hogy egy újonnan alakuló szervezet munkájában indulástól kezdve részt vehetek, és vonzott, hogy szülők, gyerekek, családok segítésében közreműködhetek.

Akkor még a Déli pályaudvarnál, egy bölcsődei épület helyiségeiben kaptunk néhány szobát, és Barbara (Czeizel Barbara – gyógypedagógus, intézményigazgató – szerk.), Gallai Mari (Gallai Mária gyermekpszichiáter, pszichoterapeuta – szerk.) és Dorka indították el a Korait. Összesen nyolcan kezdtünk.

Nagyon különlegesnek éreztem ezt a lehetőséget, ahogy azt is, hogy itt egy olyan munkalehetőség adódott, ahol minden egyes lépést együtt dolgoztunk ki. Nem egy kész munkakörben kezdtem el tevékenykedni, hanem az első szék megvásárlásától, az adminisztrációs feladatok kialakításán át mindennek a részese voltam, és ez mind a mai napig így van.

Hogyan változott meg mostanára a feladatköröd, összehasonlítva a kezdetekkel?

Első néhány évben a barátnőmmel dolgoztunk együtt, az utóbbi öt évben Somogyi Krisztina az irodai munkatársam.

A kezdetek kezdetén a pályázatírásokban, a gazdasági tevékenységek szervezésében, a működéssel kapcsolatos összes adminisztrációs munkában való részvétel is a feladatainak közé tartozott, ma ezek már külön munkakörök. Van szakszolgálati titkár, képzésszervező, fejlesztési és gazdasági vezető.

Én a legjobban a családokkal való kapcsolatot szeretem a munkámban, az első beszélgetést, az első alkalmat, amikor megérkeznek a vizsgálatra, és bármit, amiben a továbbiakban mi segíteni tudunk nekik.

Ráadásul azóta sokszorosára nőtt a kollégák száma is. Nem hiányzik az a közelség, ami az elején megvolt, amikor csak nyolcan voltatok?

De, az egészen más volt, sokkal személyesebb. Egykorúak voltunk nagyjából, akik kezdtük, most már sokkal szélesebb skálán mozog az is, hogy különböző életkorú, élethelyzetű szakember dolgozik együtt. Az a lehetőség, hogy mindenkit közelebbről ismersz és tudsz róluk, sajnos már kevésbé van meg.

Gyönyörű lett a felújított régi és az új épületünk, ezt én, aki minden eddigi helyszínt, költözést végigéltem, nagyon is tudom, mekkora kincs. Ugyanakkor az átépítés után mi, az irodán dolgozók, térben kicsit távolabbra kerültünk a vezetőség többi tagjától, az adminisztratív területen dolgozóktól és a kollégáktól, és ezt sajnálom. De például az új konyhánk, amit nagyon szeretek, kicsit ellensúlyozza ezt, mert ott legalább összefutunk, másokkal is. 

Bártfai utcai épületünk irodája

Az első beszélgetés kulcsfontosságú a szülővel. Mesélnél erről?

A szülőknek, akik telefonálnak, sok esetben előtte kevéssel mondta az orvos, a védőnő, a kisgyermeknevelő, hogy a probléma olyan jellegű a gyermekükkel, amivel már szakemberhez kell fordulniuk. Ettől, érthető mód, érzékeny állapotba kerülnek, előfordul, hogy sírnak is a telefonban, és ezt nekem mind kezelnem kell. Vannak telefonbeszélgetések, amikre a mai napig emlékszem, és előttem van, amikor ezt követően a vizsgálatra megérkeznek. Jól emlékszem a gyerekekre, szülőkre, még harminckét év távlatából is, mint egy fényképet, látom Őket magam előtt.

Az nehéz, amikor az életkoruk miatt vagy más okból nem tudjuk fogadni őket, de mára már van egy listám ellátóhelyekkel, ahova iránytani tudom őket. Még ha minden esetben megpróbálok rögtön információt nyújtani nekik, akkor is megterhelő ez a beszélgetés.

Az irodán dolgozol, minden nap bent vagy a Koraiban, mégis sokan nem tudjuk, hányféle munkaterületért vagy felelős. Foglald össze kérlek, mi mindennel foglalkozol a Koraiban!

A titkárságon folyó munkát vezetem, és részt veszek a vezetőség munkájában is. Az épületek fenntartásával kapcsolatos munkák és ehhez tartozó kollégákkal való kapcsolattartás is a feladatom, ahogy minden, ami a családok ügyeit érinti.

Az Alapítvány (Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítvány – szerk.) kuratóriumának is a tagja vagyok, szóval nagyon sokrétű a munkám. Az idejáró kisgyerekek közül nincs olyan, akivel ne találkoznék, mindenki az iroda közreműködésével érkezik meg hozzánk. Azaz rengeteg kisgyerekkel és családdal van napi szintű kapcsolatom.

Bár fejlesztési órákon vagy vizsgálatokon nem veszek részt, de nagyon érdekel, hogy mi történik velük. A kollégáktól mindig megkérdezem, mi lesz a kisgyerekkel, hogy van, miként alakul a fejlődése. Nincs a házban olyan munkaterület, amiről ne tudnám, hogy mi történik, a vizsgálati teamet is követem online formában.

Hogyan töltekezel, ki tudod-e kapcsolni időnként a Korait?

Nem igazán tudom kikapcsolni, mert például a központi email címünkre érkező levelek is hozzám futnak be, amit hétvégén és a szünetekben megnyitok bárhonnan. Előfordul, hogy kollégák is megkeresnek a munkaidőn túl, de ez számomra nem jelent problémát, szívesen teszem, én alakítottam így.

Nagyon-nagyon szeretek olvasni, művészek, festők, szobrászok életrajzát különösen kedvelem. Szeretek kirándulni, szép városokban sétálni, és szívemhez igen közel áll a szép kastélyok, várak felfedezése. A nagyobbik lányom révén, aki három éves volt, amikor elkezdtem dolgozni a Koraiban, már van egy két hónapos unokám is, így a családom teljes, és nagyon örülünk neki.

Udvarnoky Zsófia