Kiadványaink


Apró lépések
Megjelent a Budapesti Korai Fejlesztő Központ kiadványa:
APRÓ LÉPÉSEK - Korai Fejlesztő Program lassabban fejlődő gyermekek és szüleik számára. A kiadvány ára 4200 Ft, és megvásárolható a Központ címén: 1119 Budapest, Bártfai u. 34/a.

A kiadvány célja, hogy az eltérően fejlődő gyermekek minél magabiztosabban tájékozódjanak a fejlődés ösvényén, az őt segítők pedig valódi, hatékony segítséget tudjanak nyújtani nekik. A feladatok egymásra épülő rendszerével, gyakorlati tanácsokkal látja el az olvasót, támogatva a tovább-gondolást, kreativitást. A segítő szakemberek szemléletének formálása ugyancsak fontos cél: miközben a gyermekek önállóságát, kompetenciáját erősítjük, tudniuk kell, hogy bármikor megfoghatják a kezünket, ha szükségük van ránk. Fontos cél mindemellett a szülőkkel való együttműködés, kommunikáció új formájának kialakítása e kötet segítségével.

"Sokféleképpen léphetünk a fejlődés ösvényére, és eltérő az is, hogy hányszor, mennyi ideig pihenünk meg a vándorlás során. Van-e, aki elfogad olyannak, amilyenek vagyunk, és éppen annyit segít, amennyire szükségünk van. Ez a kötet talán segít abban, hogy megértsük, megértessük másokkal is, hogy minden apró lépés épp annyira lehet csoda is, mint természetes adottság. Hogy azoknak, akik szakemberként, segítőként, szülőként ránk vannak bízva, épp annyit adjunk, amennyire szükségük van: közös játékkal, egymást érezve és értve, iránytűt és jelzéseket figyelembe véve, minél boldogabban." (Szelényi Marianna)
   
"Az emberi és dologi világ feltárulása"
A Budapesti Korai Fejlesztő Központ fejlesztő iskolai csoportjának rehabilitációs pedagógiai programja

"A Budapesti Korai Fejlesztő Központban 2003 októberében jött létre egy iskola-előkészítő csoport, mely súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekek számára nyújt nappali ellátást."..."Bízva abban, hogy a 2010-re kötelezően bevezetendő fejlesztő iskolai oktatás kapcsán az intézmények befogadóképessége és készsége növekszik, így több lesz a fejlesztő iskolai hely úgy döntöttünk, hogy ideiglenesen 2010-ig fejlesztő iskolai csoportot hozunk létre a tanköteles kort már betöltött gyermekeink számára." Kollégáink Holczinger Éva és Kapronyi Ágnes kidolgozták a fejlesztő iskolai osztály rehabilitációs pedagógiai programját, melyet a Fejlesztő Pedagógia 19. évf. 4. számában tettünk közzé.
   
A 10 éves fennállását ünneplő Budapesti Korai Fejlesztő Központ munkáját bemutató Fejlesztő Pedaógia számban megjelent cikkek egy része előadásként elhangzott a Központ által 2002 júniusában megrendezett „Te is más vagy- Te sem vagy más” Konferencián, a többi eredeti közlemény. A kötetben ezért helyet kaptak a Központban folyó szakmai műhelyek beszámolói mellett a szülő -szakember kommunikáció lehetséges formáit, kereteit vizsgáló írások is. E mellett megjelenik a „fejlesztők fejlesztése”: a központban már hagyományosnak és elengedhetetlennek számító szervezetfejlesztési munka bemutatása, valamint helyet adtunk egy –egy rövid reflexió erejéig a Központtal hosszabb kapcsolatban álló szülők és egy holland szakember írásainak is.
   
Gyermekkel és családjaikkal foglalkozó. nevelő, fejlesztő és gyógyító szakemberek számára nemcsak hasznos, hanem lelkileg is megérintő, serkentő olvasmány lesz e könyv. Szerzője - nagy tudású és tapasztalatú pszichológus, gyógypedagógus. A szakember a segítés folyamatában megjelenő lényeges lelki jelenségeket tekinti át nagyon őszinte, személyes stílusban, egyszerű és világos fogalmazásban.
A szöveg különlegessége a szemléletmód közvetítése. Egyrészt a fejlődésben elmaradt, vagy funkcionálisan károsodott gyerek anyakapcsolatát és az őt ellátó családnak történetében zajló eseményeket mutatja be, a gyermek körüli kölcsönhatásban, különösen a kötődés jelenségében, másrészt a segítő és a család közötti kommunikáció bonyolult és bonyolódó világát ismerteti. A segítő szakember tapasztalatból tudja, hogy a fejlesztő intervenciók és megoldások sikere, optimális kimenetele ezen tényezőktől függ, gyakran a problémák is ebben keletkeznek. A szülő és a család a problémás gyermek miatt sérül, a többnyire megmaradó sajátos jellegzetességek és funkcionális zavarok miatt a szülők identitása súlyosan megterhelődik. Szinte a szülő is terápiára szorul és a jó fejlesztő folyamatban ez többnyire meg is valósul.
(Dr. Buda Béla)

Részlet a könyvből: " Az „érintett” gyerekek szülei olyan szülőcsoportot képeznek, amely próbára teszi vagy teheti minden velük dolgozó, együttműködő szakembert. Számtalan ki nem mondott, félig megélt indulat nehezítheti meg a két fél közötti kommunikációt, noha az érintett szülők ilyenkor talán az életük legnehezebb periódusát élik meg.”
   
2012 őszén ünnepli megalakulásának 20 éves jubileumát a Budapesti Korai Fejlesztő Központ.
Ebből az alkalomból lehetőséget kaptunk arra, hogy a Fejlesztő Pedagógia jelen számát megtölthessük munkánkat bemutató írásokkal. Célunk, hogy adhassunk egy képet arról, hogyan változott a korai fejlesztés, illetve korai intervenció tartalma, keretei az elmúlt két évtizedben Magyarországon, és hogy minél több oldalát láttathassuk intézményünk jelenlegi tevékenységének. Az írásokat a következő tematikus csoportokba sorolhatjuk: Szülő-szakember kapcsolat, Diagnosztika, Fejlesztés, Autizmus, Koraszülött Prevenciós Program, Gyógypedagógiai óvoda - fejlesztő iskola előkészítő csoport.
Minden írás szerzője Központunk munkatársa, gyógypedagógus, pszichológus, gyógytornász, orvos, zeneterapeuta vagy fejlesztő pedagógus; illetve két cikk megírásában intézményünkbe járó gyermek szülője is részt vett. Mivel munkánk igen szertágazó, ez a sokszínűséget a cikkekben is felfedezhető, és az írások műfaja sem egységes, a cikk tartalmához illeszkedik.
   
 
„Előző könyvemben (A szülők és mi. BKFK, 2012) az említett problémákat már részletesen körülírtuk. Írtunk arról, hogy mik az akadályai a partneri viszonynak a két fél között, és sok esetben miért is nem reális ez az elvárás. Írtunk a szülő batyujáról, arról, hogy egy „gondgyereknek” adott életet, a családról, mint rendszerről, amelyben minden egyénnek a pozíciója megváltozik. E kiadványban is sokféle példával igyekeztünk illusztrálni azt, ami a korai fejlesztések időszakában egy családban, és ezzel párhuzamosan egy terápiás kapcsolatban végbe megy.
Ez a könyv tulajdonképpen az előző könyv folytatása. Csakhogy most nem csak én írtam, hanem sokan írtunk együtt. Kollégáimmal két éven keresztül megvitattuk a problémás „eseteinket”, nem a sikerre, hanem a kommunikációs dilemmákra fókuszálva.
Terápiás és szupervíziós munkám során is kiderült, hogy a legtöbb esetben a szakemberek számára nem a gyermekkel végzendő munka, hanem a szülőkkel való együttműködés a legnehezebb. A munkacsoportban a kollégák közös problémának érezték, hogy amikor nem lesz termékeny a munka, ez nem szakmai kifogások miatt alakul így, nem egy gyerek látványos fejlődésének hiánya okozza a problémát, hanem az, ha nem tudják egymással tisztázni, hogy ki mit vár el a másiktól: a szülő a fejlesztőtől, a fejlesztő a szülő hozzáállásától. Tanfolyamaink hallgatói, kezdő és nem kezdő kollégák egyaránt folyamatosan jelezték, hogy szükség lenne még több példára, még több problémás „eset” leírására ahhoz, hogy ők önmagukra találhassanak e nehéz munkakörben.
Amikor egy kapcsolat, a közös munka egy családdal elkezdődik, amikor egy szakember a szülővel együtt indul egy úton, ez a probléma még nem tudható, csak útközben válik érezhetővé.
Ezért munkatársaimmal rendszeresen találkoztunk, hogy együtt dolgozzunk a fent leírt dilemmákon. Mindannyinknak fontos volt a közös munka. Vitatkoztunk, ütköztünk, és a munka nehézségeit tárgyalva most már nem csak a szülők, hanem a szakemberek szempontjai is terítékre kerültek. Számomra egyre világosabbá vált, hogy a fejlesztő szakemberekhez képest sokkal könnyebb a helyzetem, mint pszichológusnak. A pszichológus csak akkor tud érdemben dolgozni, ha a szülő felkéri őt a közös munkára, beleegyezik abba, hogy bizonyos pszichés dilemmáit együtt elemezzék. Egy fejlesztő szakembernek nincs ilyen szerződése, az ő esetében nem látható előre, hogy amit nyújtani fog, tetszeni fog-e a szülőnek vagy sem, a szülő szemében sikert jelenthet vagy nem. Az ő esetükben a szülő jelen van a fejlesztéseken, de ha szeretné, a kommunikációban passzív maradhat. Figyelheti, mit tesz a terapeuta a gyerekével, de amit érez vagy gondol, rejtve maradhat.
Munkacsoportunk együttlétei viharosak voltak, közös gondolkodást és emocionális pillanatokat hoztak. Több eset tárgyalásakor felmerült a kérdés: a szülők előtt mit vállalhatnak fel ők a saját problémájukból, meddig kell hallgatniuk, amikor hétről hétre élik meg azt, hogy a szülők mást várnak el tőlük, mint amit nyújtani tudnak? Lehet-e például a szülőktől elvárni, hogy együtt értékeljék azt, ami történik az órákon? Szabad-e javasolni a szülőknek, hogy jöjjenek néha gyerek nélkül hozzájuk, azért, hogy átbeszéljék a történteket. Hiszen a szülő úgy tudja, hogy ő a fejlesztésekért fizet, nem a beszélgetésekért. És mondhatja-e egy fejlesztő szakember a szülőnek azt, hogy ő szívesen van a szülővel és a gyerekkel, de be kell látniuk, hogy ő a gyerekkel már nem tud haladni, nála nem fejlődik tovább?
Ebben a könyvben közös munkánkat foglaltuk össze: huszonhét „esetet” adunk közre. Munkatársaim közül néhányan meglehetősen nyersen írták le a gondolataikat, fogalmazták meg a problémáikat, mások higgadtabban fogalmaztak. Egyéni „tündöklések” is születtek, egymás munkájához is hozzászóltak. Sok problematikus és néhány egyszerűbb, könnyebb történet van a könyvben, előfordulnak „kudarcos”-nak tűnő munkák, de vannak látszólag sikeresebbek is.” Dr. Borbély Sjoukje